Biztonság

1 Mózes 27-28

A 27. részben arról olvasunk, hogy Jákób édesanyja tanácsára és segítségével becsapja Izsákot, Ézsau helyett veszi fel az elsőszülöttségi áldást.
Ézsau ezt megtudja és keservesen sír és arra kéri atyját hogy őt is áldja meg. Izsák ezt megteszi, de nem az elsőszülöttségi áldást kapja.

Figyeljük meg a két áldás szövegét:

Áldás, amit Jákób kap Ézsau helyett:

"Adjon az Isten tenéked az ég harmatából, és a föld kövérségéből, és gabonának és bornak bőségét.
Népek szolgáljanak néked és nemzetségek hajoljanak meg előtted; légy úr a te atyádfiain, és hajoljanak meg előtted a te anyádnak fiai. Átkozott, a ki téged átkoz, és a ki téged áld, legyen áldott."

Áldás, amit Ézsau kap:

"Ímé kövér földön lesz lakásod, és részed lesz az ég harmatjából onnan felűl;
És fegyvered után élsz, és öcsédet szolgálod. De lészen, a mikor ellene támadsz, letöröd igáját nyakadról."

A két áldást olvasva láthatjuk, hogy a föld termésének bősége mindkettőnél ott van, de a különbség az alapvető Jákób uralkodni fog Ézsau és nemzetsége felett.

Ez eszünkbe juttatja azt, amit Isten még Izsáknak mondott, amikor az megkérdi, hogy anyjuknak méhében a fiai miért viaskodnak: a nagyobbik fog a kisebbiknek szolgálni.
Igen, mert Isten mindent tud, nem csak a múltat, a jelent de a jövőt is. Ő az idők felett is Úr, a mi életünk is az Ő kezében van.

A rész végén, Ézsau felfogadja, hogy megöli Jákóbot. Ezt az anyjuk, Rebeka, megtudja és elküldi Jákóbot. Izsák megáldja mielőtt elmenne és arra kéri, hogy ne vegyen magának feleséget a Kannaneusok közül. Ezt Ézsau meghallja és mint egy bosszúból ő ezek közül vesz magának feleséget.

Jákób Hárán fele vezető úton lenyugodik és elalszik. Álmában az Úr szól hozzá.

"És álmot láta: Ímé egy lajtorja vala a földön felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és ímé az Istennek Angyalai fel- és alájárnak vala azon.
És ímé az Úr áll vala azon és szóla: Én vagyok az Úr, Ábrahámnak a te atyádnak Istene, és Izsáknak Istene; ezt a földet a melyen fekszel néked adom és a te magodnak.
És a te magod olyan lészen mint a földnek pora, és terjeszkedel nyugotra és keletre, északra és délre, és te benned és a te magodban áldatnak meg a föld minden nemzetségei.
És ímé én veled vagyok, hogy megőrizzelek téged valahova menéndesz, és visszahozzalak e földre; mert el nem hagylak téged, míg be nem teljesítem a mit néked mondtam."

Milyen nagy biztonságot jelentenek az Istennek ezen szavai: megsokasítja, nagy számú lesz az utódja, de legfőképpen Ő Jákóbbal lesz, megőrzi Jákóbot.

Jákób oszlopot, emlékhelyet állít azon a helyen és fogadást tesz. Ha Isten vele lesz mindenből tízedet ad.

Isten áldása ilyen nagy biztonságot jelent számunkra is. Isten mindig a javunkat akarja félelmeink, aggodalmaskodásaink közben jusson eszünkben az, hogy Isten velünk van és ez hatalmas biztonságot jelen számunkra.

Engedelmessnek lenni

1 Mózes 26

A rész elején Izsák Isten parancsára lemegy oda ahol Ábrahám is lakott Gérába.
Az Úr ígéretet tesz, hogy megsokasítsa Izsák utódait, vele lesz, és megáldja őt. Mindez Ábrahámért is történik, aki hűséges volt Istenhez."Mivelhogy hallgata Ábrahám az én szavamra: és megtartotta a megtartandókat, parancsolataimat, rendeléseimet és törvényeimet."

Itt láthatjuk azt, hogy ha az ember hűséges Istenhez, engedelmes Istennek, akkor ez kedves Isten előtt.

Izsák is ravaszsággal próbálja menteni az életét és azt mondja Rebekáról, hogy húga (akár csak Ábrahám Egyiptomba, majd itt Gérában), de Géra királya meglátja és számon kéri Izsákot, aki elismeri, hogy miért tette ezt. A király megtiltja, hogy bárki is bántsa Izsákot vagy feleségét.

Azt olvashatjuk: "És vete Izsák azon a földön, és lett néki abban az esztendőben száz annyia, mert megáldá őt az Úr. És gyarapodék az a férfiú, és elébb-elébb megy vala a gyarapodásban, mígnem igen nagygyá lőn. És vala néki apró és öreg barma és sok cselédje, s irigykedének ezért reá a Filiszteusok.".
Igen mert Isten áldása meglátszik az ember életén.

Annyira meggazdagszik Izsák, hogy elküldi őt a városból Géra királya.

Izsáknak ellentéte van az ottani lakossággal a kutak miatt,mert az az állat tartó embernek fontos volt.

Később Géra királya hadvezére által lejön szövetséget kötni Izsákkal, annak ellenére, hogy előtte ő volt az aki elküldte Izsákot. Szövetség és béke kötésének az oka az, hogy a király látja hogy az Úr van Izsákkal: "Úr áldott embere vagy."

A rész végén arról olvasunk, hogy Ézsau magának a Khitteusok közül vesz feleséget és ez Izsáknak és Rebekának keserűséget szerzett.

Elsőszülöttségi jog.

1 Mózes 25

Ábrahám ismét megnősül, gyerekei is születnek, de az örökség Izsáké marad. Miután meghal Ábrahám, Izsák és Iszmáel eltemetik oda, ahova Sárát is.

Ezt követően megtudhatjuk Ismáel családfáját és az Izsákét is.
Izsák felesége is magtalan volt, de Isten meghallgatja Izsák kérését és fogan Rebeka ikreket. Ezek már az anyaméhben viaskodtak egymással: Isten megmondja, hogy két különböző nép lesz majd ezekből a gyerekekből. Egyik nép erősebb lesz, a nagyobbik szolgál a kisebbiknek.
Megszületik Ézsau és Jákób. Ézsau vadász ember, atyja kedvence, míg Jákób sátorlakó és édesanyja kedvence.

Egy nap Ézsau fáradtan érkezik haza, Jákób pedig egy tál lencsért megveszi az elsőszülöttségi jogot.

Milyen érdekes a történet: a gyerekek még meg sem születnek és már is megmondja Isten, hogy a nagyobbik fog szolgálni a kisebbiknek. Isten már eleve látja az ember életét.

Amint azt a rész végén olvashatjuk, Jákób meg is veszi az elsőszülöttségi jogot Testvérétől. Annak ellenére, hogy ő született meg másodiknak,mégis ő lesz az első.
A rész záró mondata: "Így veté meg Ézsaú az elsőszülöttséget."
Azaz Ézsau felelőtlenül bánt azzal a joggal, amelyet örökölt születésével.
Éhes volt és egy tál ételért le mond meggondolatlanul az elsőszülöttségi jogáról. Nem szabadott volna meggondolatlanul cselekednie.

Ez figyelmeztetés számunkra is: a pillanatnyi megelégedettségért ne mondjunk le felelőtlenül dolgokról!

Mindenkor Istenben bízni!

1 Mózes 23-24

"eltemeté Ábrahám az ő feleségét Sárát"

A 23. részben arról olvashatunk, hogy meghal Sára, és Ábrahám elsíratja és gyászolja, majd földet vásárol hogy eltemesse Sárát.

Ábrahámnak fontos, hogy tisztességesen temesse el feleségét.

A történet arra figyelmeztet bennünket, hogy halottainkat tisztességesen temessük el.

A 24. részben Ábrahám fiának Izsáknak hozat feleséget.

Ábrahám ragaszkodik ahhoz, hogy ne a Kananeusok közül vegyen magának a fia feleséget, megesketi erre a szolgáját.
A történetből megtudjuk, hogy Ábrahám szolgája is hisz Istenben és csak Benne bízik, mert a feleség választásban is az Úr segítséget kéri. Az a lány legyen Izsák felesége aki: neki is és az állatoknak is vizet ad abból a kútból, ahova le ült.
Isten meghallgatja és egy lány jön aki pont így cselekszik. A lány neve: Rebeka. A szolga hálát ad Istennek, hogy meghallgatta kérését.
Ábrahám szolgája elmegy Rebeka atyjának házához és elmondja küldetését.
Rebekával tér vissza Izsákhoz.

"És elvevé Rebekát és lőn néki felesége és szereté őt"

Izsák feleségül veszi Rebekát és szerette őt.

Ez a történet sok mindenre megtanít bennünket. Először is a történet kezdő mondata, amely szerint "Úr mindenben megáldotta vala Ábrahámot" azt bizonyítja, hogy aki Istenben bízik, azzal Isten vele van és megáldja azt.

Másodszor, hogy életünk minden területén kérjük Isten segítségét, akár pár választásban is.
Merjünk emberi kérdéseinkkel, gondjainkkal Isten elé állni, mondjuk el Neki, problémánkat, bánatunkat, örömeinket, habozásainkat és kérjük az Ő segítségét.

Isten segít azoknak akik csak Benne bízva, az Ő segítségét kérve hozzák meg az életben a döntéseket.

Próbatátel és Gondviselés

1 Mózes 22

"Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, a melyet mondándok néked."

Azt gondolom mindenki számára ismerős ez a történet amikor Isten Ábrahámot arra kéri, hogy áldozza fel Izsákot, az ő fiát.

Ábrahám azonban nem tiltakozik, amikor útközben fia megkérdezi hogy hol az égő áldozati állat, még akkor sem.

Ő, ha Isten ezt kérte tőle, akkor megteszi. Izsák már megkötözve az oltáron van, Ábrahám kezében a kés, de Isten nem engedi meg hogy Ábrahám megtegye.
Isten látja, hogy Ábrahám hite mennyire nagy, hogy Isten parancsát minden körülmények között végrehajtaná, még akkor is ha fiát kell feláldoznia.

A történetből nagyon sok mindent megtanulhatunk: először is azt, hogy Isten néha próbára teszi az ember hitét, megtanulhatjuk, hogy Isten nem kér emberáldozatot, tudta, hogy Ábrahámnak milyen nagy fájdalom lehetett az, hogy elveszítheti fiát.
Ábrahámtól megtanulhatjuk a feltétel nélküli hitet, az engedelmeskedést.

Isten ígéretet tesz, hogy nagy néppé teszi Izsákot, Ábrahám áldozatot mutat be Istennek, azt a kost amelyet mutatott neki az Úr, és elnevezi a helyet: "Az Úr hegyén a gondviselés"-nek.

A rész azzal fejeződik be, hogy Ábrahám hírt kap, hogy testvére Nákhór családja is gyarapodik.

A történetet olvasva önkéntelenül is eszünkbe jut az, hogy Isten az Ő Fiát feláldozta értünk. Milyen nagy cselekedet és áldozat ez. Ábrahámnak nem engedte ezt meg, de Ő maga megtette ezt az emberekért:
"Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."(Jn 3, 16)

Beteljesedés

1 Mózes 21

"Az Úr pedig meglátogatá Sárát, a mint mondotta vala, és akképen cselekedék az Úr Sárával, a miképen szólott vala.
Mert fogada Sára az ő méhében, és szűle fiat Ábrahámnak az ő vénségében, abban az időben, melyet mondott vala néki az Isten.
És nevezé Ábrahám az ő fiának nevét, a ki néki született vala, a kit szűlt vala néki Sára, Izsáknak"

Az előzőrészekben olvashattuk, hogy Isten többször is megígérte Ábrahámnak és Sárának hogy fiuk fog születni és azt is olvashattuk, hogy Ábrahám és Sára értetlenül fogadták ezeket az ígéreteket.
Most nyilvánvalóvá válik, hogy Isten ígérete mindig valósággá válik, Ő megtartja ígéretét, akkor is ha, az emberileg lehetetlenségnek látszik.

Ábrahámnak és Sárának fia születik, Isten ígérete szerint. A fiút Izsáknak nevezik el.

Ez figyelmeztetés és biztosíték is nekünk, hogy Isten amit megígér azt meg is tartja. Bármikor olvasunk akár az Ó akár az Új szövetségben ígéretekről, tudnunk kell, hogy azok valósággá vállnak.

A folytatásban ismét láthatjuk, hogy Sára nem szereti Hágár gyermekét, és elakarja küldetni őket Ábrahámmal. Ábrahám kezdetben kételkedik, de Isten szavára elküldi őket.

Isten a pusztában Hágárnak ismét megígéri, hogy nagy néppé teszi Ismáelt is. Ez akkor történik amikor Hágár már azt hiszi, hogy gyermeke szomjan fog halni, de Isten egy forrást mutat számára.
Ismáelnek Hágár egyiptomi lányt ad feleségül. Ez a történet is azt mutatja, hogy Isten kegyelme milyen nagy.

Ábrahám szerződést köt Abimélek-el, hogy békességben fognak élni.
Abimélek felismeri azt, hogy Ábrahámmal van az Isten:
"Az Isten van te veled mindenben, a mit cselekszel."

Ez a mai világunkban is így van. Isten ha jelen van valakinek az életében ez kívülről is látszik. Isten áldása az emberek előtt is nyilvánvaló. Aki befogadja Istent az szívében annak az élete láthatóan is megváltozik jó irányban.

Kegyelem mindenek előtt.

1 Mózes 20

Ábrahám és Sára ismét gazdagodnak, azzal a csellel amelyet Egyiptomba is használtak, csak most Abimélek Géra királyával történik meg az eset.
Ábrahám Sárát húgaként mutatja be, akit a királyhoz visznek, de Isten figyelmezteti Abiméleket, hogy Sára valójában Ábrahám felesége és hogy ne háljon vele.
Abimélek számon kéri Ábrahámot, de nem öli meg, hanem pénzt ad, 1000 ezüstöt, állatokat, szolgákat és elbocsájtja. Ábrahám imádkozik és Isten Abiméleket és családját meggyógyítja a meddőségből.

A történet azt mutatja, hogy Isten nem bünteti meg az embert ártatlanul, hisz Abimélek nem tudta, hogy Sára valójában Ábrahám felesége. Sőt figyelmezteti Abiméleket a helyzetről.

Isten most is kegyelmes mind Abimélekhez, mind pedig Ábrahámhoz és Sáraihoz.
Úgy, ahogy akkor Abiméleket figyelmezteti, hogy nem helyesen cselekszik, ugyan úgy minket is figyelmeztet Isten a Szentírás által, az Ő Igéje által. Isten nem akarja, hogy nekünk bajunk legyen, ellenkezőleg Ő mindig a javunkat akarja.

Bizonyosság

1 Mózes 18-19

"Avagy az Úrnak lehetetlen-é valami"


Három férfi látogat el Ábrahámhoz aki megvendégeli, és ígéretet kap ismét, hogy egy év múlva gyereke születik. Sára nevet, nem tartja fizikailag megtörténtehőnek, hogy fia szülessék, hisz megszűnt nála az asszonyi természet, ő is öreg és férje is.
De az Úr szól ezek a férfiak által, hogy Nála minden lehetséges.

Hányszor vagyunk mi is így, hogy túl gyengének vagy felkészületlennek érezzük magunkat fizikailag egy-egy feladatra. De ha Istenben bízunk sikerülhet a testi képességeinket is legyőzni.

A három férfi elmondja Ábrahámnak hogy elfogják pusztítani Sodomát és Gomorát azoknak bűnei miatt. Ábrahám Istenhez fordul és kezdi kérni, hogy ne pusztítsa el a városokat ha találnak igaz embereket. 50 igaz embertől a kérés 10 igaz embernél áll meg, de még annyi sem találtatik ezekben a városokban.

A két angyal megérkezik Sodomához és betérnek Lóthoz. A város lakói azonban kérik hogy adja ki ezt a két vendéget. Lót nem teszi meg,sőt a lányait is fel ajánlja, akik még férfival nem voltak, a város lakóinak, de ezek a vendégeit akarják, és majdnem megölik Lótot. Az angyalok beveszik Lótot a háza elől majd vaksággal veri meg Sodoma lakóit, akik be akartak menni Lót házába.

Ezt követően Lótot és háza népét arra szólítják fel, hogy meneküljenek, de ne nézzenek vissza. Lót családja késedelmeskedik az indulással, ekkor az angyalok megfogják és kiviszik a városból, de Lót felesége vissza néz a kén esővel elpusztított városra és sóbálvánnyá változik.

Lót feleségének esete tanulság számunkra, hogy az Úr szavát vegyük komolyan és ha Ő azt mondja, hogy ne tegyünk valamit, akkor azt ne tegyük bármennyire is szeretnénk vagy kíváncsiak vagyunk.

A rész végén megtudjuk a Moabiták és Ammoniták eredetét: Lót két lánya lerészegíti atyjukat és vele hálnak. Amint azt később megtudjuk ez a két nép lesz Ábrahám utódainak egyik legnagyobb ellenségei.

Alázatosság és kegyelem.

1 Mózes 16-17

Szárai, Ábrám felesége, arra kéri férjét, hogy háljon az ő szolgáló nőével, Hágárral.
Hágár ezt követően teherbe esik, és többé nem tiszteli Szárait, aki nyomorgatni kezdi Ábrám beleegyezésével az ő szolgálóját, amiért ez elmenekül.

Isten azonban közbelép, egy angyal által a bujdosó és menekülő Hágárhoz szól: ígéretet tesz, hogy az ő gyereke is nagy nép lesz és hogy Ismáelnek nevezzék, aki ellensége lesz az ő testvéreinek, valamit hogy térjen vissza Száraihoz.
Hágár engedelmeskedik és fiút szül Ábrámnak.

Isten tanítsa és védelmezi is Hágárt. Tanítja, hogy legyen alázatos és megvédi a pusztulástól azzal, hogy visszaküldi a táborba, valamint meg is erősíti ígéretével, hogy az ő utódját is nagy néppé teszi.

Gyakran mi is vagyunk olyan helyzetben, hogy ha jobban megy sorunk mint a másiknak, akkor fölénybe érezzük magunkat. Isten azonban figyelmeztet, hogy fontos az alázatosság és megtanulhatjuk azt is, hogy Isten meghallja kesergőnek szavát is. Ő nem akarja, hogy elvesszünk, azt akarja, hogy éljünk.

A 17. részben Isten szövetséget köt a néppel.

"És ne neveztessék ezután a te neved Ábrámnak, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert népek sokaságának atyjává teszlek téged."

Ábrám nevét az Úr megváltoztatja Ábrahámra.

"És metéljétek körűl a ti férfitestetek bőrének elejét, és az lesz az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele."

A szövetség jele pedig a körülmetélés lesz, amelyet minden zsidó férfin végre kell hajtani.
A körülmetélés egy látható jel, amely el nem törölhető és élete végéig emlékezteti a zsidókat Isten szövetségéről.

"És monda Isten Ábrahámnak: Szárainak, a te feleségednek nevét ne nevezd Szárainak, mert Sára az ő neve."

Szárai a Sára nevet kapja, Isten megmondja ismét Ábrámnak, hogy nagy néppé teszi, királyok fognak származni ebből a nemzetségből.

Ábrahám érdekes módon elkezd nevetni, mert lehetetlennek tartja, hogy fia szülessen. Öregnek tartja magát és feleségét. Isten azonban azt mondja, hogy egy év múlva Sára fiút szül.

"Az én szövetségemet pedig megerősítem Izsákkal, kit néked szűl Sára ez időkorban a következő esztendőben."

Hányszor vagyunk mi is így, hogy halljuk az igét de lehetetlennek tartjuk annak be teljesülését. Pedig Istennél semmi sem lehetetlen. Tanuljunk meg Benne bízni, teljes szívvel, még akkor is ha néha ez nehéz, mert eszünk mást mond. Higgyünk abban, hogy Isten szava élő és ható, Ő ígéreteihez hű marad. Isten kegyelme és szeretete nagyobb mind amit mi emberi ésszel feltudunk fogni.

Isten Ismáelt sem felejti el és úgy ahogy Hágárnak mondta, Ábrahámnak is megerősíti, hogy belőle is nagy nép lesz.
Izsák által Isten megerősíti az Ábrahámmal kötött szövetséget.

Áldás és Ígéret

1 Mózes 12-15

Ábrámot megáldja az Isten és ígéretet tesz neki, hogy megsokasítja nemzetségét, valamint arra szólítja fel, hogy menjen arra a földre amelyet Ő mutat neki.
Ábrám engedelmeskedik.

Ábrámnál fontos elmondani, azt amit az előző (11. rész) kiemel. Annak ellenére, hogy felesége, Szárai, magtalan mégis vele marad. Az Úrban bízva éli életét. Ez ma is sok házaspárnak figyelmeztető jel. Ha nem lehet gyerekünk ez nem lehet ok a másik elhagyására.

Fontos a mi életünkben, hogy hogyan viszonyulunk Istenhez, tudunk-e engedelmeskedni feltétel nélkül. Ábrám elindul, elhagyja a szülőföldjét, a szüleit.

Isten vele van minden élethelyzetben.

Ábrám egyiptomi esete is ezt bizonyítja, abban a helyzetben amikor a fáraó csaláson fogja nem öli meg, hanem nagy bőségben elengedi.

"Ábrám pedig igen gazdag vala barmokkal, ezüsttel és aranynyal."

Ábrám gazdagságának ezen szerzése érdekes, hisz vagyonát felesége húgaként való eladásából kapja.
Isten nem engedte, hogy Szárai az egyiptomi fáraó felesége maradjon, csapással veri meg az egyiptomi vezetőt, aki felismeri a helyzetet és vissza adja Szárait.

Sokszor mi is így vagyunk. Isten olyan módon segít meg bennünket amelyeket nem is gondolnánk. Ilyenkor szerencsének, ravaszságnak mondjuk sikerünket, holott ezek Istennek köszönhetőek.
Azoknak az embereknek az élete, akik Istenben bíznak, a leglehetetlenebb helyzetben is jóra tud fordulni. Mindenki logikája azt súgná, hogy a fáraó Ábrámot megkellet volna ölnie mert becsapta őt. De nem ez történik, hanem Ábrám és felesége gazdagságban távoznak Egyiptomból.

Ábrám hála jeléül áldozatot mutat be Istennek. Látja Isten cselekedetét az ő életében. Mi tudunk-e hálát adni Istennek, szoktunk köszönetet mondani jó téteményeiért?

Ábrám és családja vagyona annyira megnövekedik, hogy ugyanazon a területen nem férnek el, ezért elválnak, más-más területre mennek.

"Ne legyen versengés közöttem és közötted, se az én pásztoraim között és a te pásztoraid között: hiszen atyafiak vagyunk."


Ami fontos, hogy közös elhatározásból, a konfliktusok elkerülése végett teszik ezt. Hisz a Szentírás említi, hogy a két testvér pásztorai között már versengés támadott.

Mi tudunk ilyen döntéseket hozni? Tudunk a konfliktusos helyzetben leülni beszélgetni és megoldást találni? Ábrám és testvére, Lót tudott.
Mai világunkban hányszor látjuk, hogy testvér nem beszélget testvérrel, haragszanak egymásra, évekig nem találkoznak. Pedig Isten nem ezt akarja. Tanít bennünket Ábrám és Lót esetén keresztül is, hogy sokszor egy baráti, testvéri beszélgetéssel elkerülhetjük a konfliktusokat, az évekig tartó haragos állapotokat.
Ábrám Kánaán földjét választja míg Lót a Jordán mellékét egész Sodomáig . Sodoma lakosai bűnösök és gonoszak voltak Isten előtt.

Isten ismét megáldja Ábrámot és ígéretet tesz másodszor is neki, hogy nagy néppé teszi, most a föld porának sokaságához hasonlítja Isten Ábrám jövendőbeli utódainak számát. Ábrám Mamré tölgyesében, Hebronban oltárt épít és ismét áldozatot mutat be Istennek.

Időközben Sodoma, Gomora királyai háborúba keverednek más királyokkal (Élám, Gójim, Sineár, Élaszár területek királyaival)és elveszítik a csatát. Így Sodoma és Gomora népe fogságba kerül, velük együtt Lót is és elhurcolják őket.

Ábrám mikor ezt meghallja testvére segítségére siet egy 318 főből álló csapattal és kimenti Lótot és háza népét a foságból.

"Melkhisédek pedig Sálem királya, kenyeret és bort hoza; ő pedig a Magasságos Istennek papja vala.
És megáldá őt, és monda: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentől, ég és föld teremtőjétől."

Hazafele egy pap, akit a a Szentírás Magasságos Istenek papjának nevez, megy vele szemben Melkhisédek, aki Sálem királya is egyben. Ez a pap megáldja Ábrámot és tizedet ad mindenből. Ez a pap ugyanazt az Isten imádja mind Ábrám, hisz az ég és a föld Teremtőjének nevezi az Úrat és a Magasságos Istennek. Később is találkozunk hivatkozást erre a papra.
Sodoma királya is akar adni tizedet de Ábrám nem veszi el, hanem csak a vele lévő legények részét fogadja el.

A 15. részben Isten ismét megáldja és ígéretet tesz Ábrámnak látomás formájában.
Most a csillagok számának sokaságához hasonlítja Ábrám utódainak számát, akik megszámlálhatatlanul sokan lesznek, akár csak a csillagok.
Először teszi fel Ábrám a kérdést. Hogyan lehet neki gyereke hisz magtalan. Isten azonban biztosítja, hogy fia lesz.

"És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul."

Ábrám hitt az Úrnak. Mi tudunk hinni a Jó Isten ígéreteinek, akkor is ha azok be teljesíthetetlennek tűnnek? Eltudjuk fogadni azt, hogy az amit a mi elménk logikánk szerint lehetetlen, az Istennél lehetséges? Isten hányszor mutatja meg a mi életünkben, hogy a kilátástalan éltejhelyzetekben is megsegít.
Nekünk is hinnünk kell Istenben, de teljesen, feltétel nélkül. Olyan hit kell legyen amely feltétel nélkül elhiszi azt amit Isten ígér, mond.


Isten a földet ahol van Ábrám, azt is neki adja.
Ábrám bizonyságot kér, hogy a föld valóban az övé lesz. Isten megadja neki:

"mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között."

Igen mert Isten ismer minket, tudja, hogy néha az eszünk vezet, néha a mustármagnyi hitünk is hiányzik.
Isten a bizonyság előtt elmondja, hogy Ábrám nemzetségének nehéz sorsa is lesz (400 éves fogság) de Ábrám békességben fog meghalni.
Isten szövetséget kötött Ábrámmal e napon.

Nemzetek létrejötte

1 Mózes 10-11

Az özönvíz után ismét benépesedik a föld.

"Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala."

Az emberek nyelvük által egységesek voltak, ez az egység pedig hatalmasakká, erősekké tette őket. Elhatározzák, hogy építnek egy várost és egy tornyot hogy: "melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén." Nem kérdezték meg Istent tervükről.

Ez nem volt egyező Isten parancsával, hogy elmenjenek és betöltsék az egész földet, ezért Isten összezavarja a nyelvüket és szétszéleszti őket.

Ennek a történetnek több mondanivalója is van. A nemzetek és nyelvek Isten akaratából vannak. Az ember bármilyen nagy tervbe belefog kérje ehhez Isten segítségét és beleegyezését.

A 11. rész végén Ábrám (későbbi Ábrahámmal) családját és annak vándorlását olvashatjuk.

Engedelmesség...

1 Mózes 6-9

Isten meghatározza az ember maximális életét 120 évre.

Említés történik az óriásokról akiknek kilétét meg is magyarázza a Szentírás:

"Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak."

Ezek az emberek tehát valószínűleg nem méretüknél fogva voltak óriások, azaz nagyon magas emberek, hanem hatalmasok és híres, neves emberek voltak.

"És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz.
Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék az ő szívében."

Isten az ember gonoszsága miatt bánkódik, ezért elhatározza, hogy elpusztítja az élővilágot.

"Noé kegyelmet talála az Úr előtt.
Noénak pedig ez a története: Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé."

Isten nem pusztítja el azt aki igaz ember és aki Istennel jár. Noé ilyen ember volt.

Sokszor életünk folyamán elégtelenek vagyunk, panaszkodunk, ha valami nem úgy alakul ahogy azt szeretnénk, de mi Noéhoz hasonlóan hűségesek vagyunk-e Istenhez? Vagy csak azt szeretnénk, hogy Ő mindig kivegyen a bajból, megoldja problémánkat, de mi "nem járunk Istennel". Isten azt szeretné ha vele járnánk.

Isten fontos küldetéssel bízza meg Noét: készítsen bárkát és minden élőlényből vigyen be a bárkába.
A bárka leírása pontos. Igen, mert Isten ha feladatot bíz ránk és mi azt elfogadjuk, akkor minden az Ő tervei szerint alakulnak. Minden precízen el van tervezve.
Többször van úgy életünk folyamán, hogy ha visszatekintünk a múltba, rá jövünk, hogy minden nehéz helyzetből Isten milyen szépen kihozott. Mert Istennél nincsenek véletlenek, minden Isten akarata szerint van. Ő akarja és úgy lesz.

"És úgy cselekedék Noé; a mint parancsolta vala néki Isten, mindent akképen cselekedék."

Elkövetkezik az özönvíz, negyven nap és éjszaka esett az eső, 150 napig teljesen víz borította földet: "És erőt vevének a vizek a földön, száz ötven napig."

Minden elpusztul csak Noé és családja, valamint a vele lévő élőlények élték túl. A bárka megfeneklik az Ararát hegyén és a galamb vissza nem téréséből megtudják a bárkában lévők, hogy vége az özönvíznek. Isten parancsára elhagyják a bárkát.

"És oltárt építe Noé az Úrnak, és vőn minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és áldozék égőáldozattal az oltáron.
És megérezé az Úr a kedves illatot, és monda az Úr az ő szívében: Nem átkozom meg többé a földet az emberért, mert az ember szívének gondolatja gonosz az ő ifjúságától fogva; és többé nem vesztem el mind az élő állatot, mint cselekedtem.
Ennekutánna míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szünnek. "

Noé első dolga, hogy áldozatot mutat be az általa épített oltáron Istennek.
Isten elhatározza, hogy többet nem pusztítja el földet özönvíz által az ember szívének gonoszsága miatt. Megáldja Nóét és a vele lévőket.

Isten az emberrel kötött szövetsége pecsétjeként a szivárványt helyezi az égre.

Nóé földművelő lesz, de ő sem tökéletes, megrészegedik a bortól és meztelenül feküdt a sátrában.

Egyik fia, Kanaán, ezt látva elmondja a többieknek, de a másik két testvér háttal mennek be, letakarják atyjukat, hogy ne lássák annak mezítelenségét. Nóé amikor megtudja, megátkozza kisebbik fiát és megáldja a másik két fiát (Khám és Jáfet).

Tanulság számunkra is: ne kérkedjünk mások hibájával, inkább segítsünk annak, illetve tiszteljük szüleinket akkor is ha nem mindig helyesen cselekednek.

Folytonosság...

Az 5. részben egy nemzetségtáblázat következik. Ennek célja a kontinuitás jelzése.

"És éle Methusélah, minekutánna Lámekhet nemzette, hétszáz nyolczvankét esztendőt; és nemze fiakat és leányokat.
És lőn Methusélah egész életének ideje kilenczszáz hatvankilencz esztendő;"

Több érdekességre is felfigyelhetünk: a hosszú életkorok, csak a fiú gyerekek vannak név szerint említve és Ádámtól eljutunk egészen Noéig.

"És mivel Énókh Istennel járt vala; eltűnék, mert Isten magához vevé."

Egy ember Énókh akit Isten magához vett.

Kegyelem

1 Mózes 3-4

"szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék."

Az első emberpár az első csábításnál elbukik. Esznek annak a fának a gyümőlcséből, amelyet Isten megtiltott nekik.

Figyeljünk a reakciókra: az ember hárítja a felelősséget, a férfi az asszonyra, az asszony a kígyóra. Akár csak a mai embererek nagy többsége, megpróbálnak kibújni a felelősség vállalása elől.

A bűn következménye, hogy az ember szégyenli mezítelenségét, elveszti édenkerti állapotát. Isten elrendeli, hogy az asszony szülés fájdalmas legyen, a férfi munka árán tartsa el magát, a kígyó fejét pedig az ember tapossa.

De ami a legsúlyosabb, Isten kitiltja az embert az éden kertjéből. Ennek oka, hogy Isten tudja, hogy az ember hajlamos lenne az élet fájáról is szakítani és enni.

"És csinála az Úr Isten Ádámnak és az ő feleségének bőr ruhákat, és felöltözteté őket."

Isten kegyeleme azonban itt is nyilvánvalóvá válik: nem pusztítja el az embert, sőt bőr ruhát készít az ember pár részére, hogy óvja azokat. Isten az ember engedetlensége ellenére kegyelmes, gondoskodó marad.

"Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, a ki fogad vala méhében..."

Milyen szépen és mélyen fogalmaz a Szentírás: ismeré. Nem szeretkezést használ, hanem egy ennél sokkal mélyebb fogalmat. Az ember az együttlétben megismeri a másikat, annak teljes lényét, külsejét, fizikumát és lelkét. Egy boldog állapot. Így "ismerve" a másikat tudunk igazán boldogan élni.

Megszületik Kain és Ábel, és versengés történik közöttük, melynek következtében Kain megöli a testvérét. Isten számon kéri Kaint, aki beismeri tettét, Isten vándorlóvá, bujdosóvá teszi ezért őt.
Kain amikor életét félti, hogy az emberek megölik, Isten gondoskodásáról biztosítja, megjelöli Kaint hogy senki meg ne ölje.

Isten kegyelme ismét előjön. Újra esélyt kap az ember. Isten kegyelmes, megbocsájtó Isten.

Ezt követően megtudjuk, hogy az emberek milyen mesterségeket űznek.
Ádám és Évának ismét gyereke születik, Séth, akinek fia Énós.

Itt egy fontos megjegyzés következik:
"Akkor kezdték segítségül hívni az Úrnak nevét."
Valószínűleg ez egy kezdetleges szervezett Isten tiszteleti formát jelent.

Láthatjuk Isten nagyságát és kegyelmét: a büntetésben is ott a kegyelem.

Kezdetben ....

1 Mózes 1-2 rész.

"Kezdetben teremté Isten az eget és a földet."

"Kezdetben" kifejezéssel kezdődik a Szentírás, a teremtés, a bibliai idő. Isten ezzel alapot akar adni a teremtett világnak. Nem fontos a pontos idő, az évszám, a dátum, a kezdet a fontos. Elkezdődik valami, valami amely Isten akaratából lesz, van. Nélküle semmi sem lesz, semmi sem lehet. Ez a valami az ég és a föld.
A Biblia első sorában már egy biztos alapról indulhatunk: adott az idő: a kezdet, adott a tér az ég és a föld. Határ vonalak, amelyek keretet adnak. Isten a meghatározója az időnek és a térnek.

A kezdet emlékeztet a végre is.


A teremtés önmagába véve egy csoda. Csoda amelyet csak Isten tud tenni, csak Ő tud teremteni. Az ember csak készít, alkot de nem teremt.

A teremtésben nyilvánvalóvá válik Isten hatalmassága: csak szól és lesz: minden engedelmeskedik az Ő szavára. Megalkotja Isten a az Univerzumot benne a Világgal, a Világban az élőlényekkel, állatokkal és növényekkel és végül az emberrel.

"És látta Isten, hogy jó". Isten teremtése, alkotása jó.
Isten az embernek adja a teremtett világot, rá bízza, felelősséget ad az embernek, hogy gondozza azt. Mi tudunk-e élni ezzel a felelősséggel, gondozói, őrizői vagyunk-e a természetnek?

Isten megpihen a hetedik nap, megszenteli azt a napot. Mi egy napot tudunk-e megszentelni, a hála adásnak odaadni? Van-e nekünk hetedik napunk?

A 2 részben a teremtés rövid összefoglalóját találjuk valamint az édenkert leírását, amelybe Isten elhelyezi az embert. Ennek a kertnek a közepébe Isten két fát ültet:az élet fáját és a jó és gonosz tudásának fáját. Milyen érdekes ami ezután következik: Isten az életfáját nem tiltja el az ember elől, hanem csak a jó és gonosz tudásának fáját.

Isten látta, hogy nem jó az embernek egyedül, a férfi keres magának társat de nem talál az élő világban. Isten gondoskodik az első emberről és feleséget ad neki, társat, segítő társat.

"Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.
Valának pedig mindketten mezítelenek, az ember és az ő felesége, és nem szégyenlik vala."

Isten szerzi az első köteléket ember és ember között a házasságot, amely az ember életének alakulását is jelzi: elhagyván a szülőket uj családot alkotnak, ragaszkodnak egymáshoz és lesznek egy testé.

Mindketten mezítelenek és nem szégyenlik. Milyen érdekes: ma is a házastársak nem szégyenlik egymás mezítelenségét. Ez egy pillanat amely azt az állapotot idézi vissza amely kezdetben az asszony és a férfi között volt. Normális esetben idegenek előtt szégyelljük mezítelenségünket, de a házasság kötelékében, az az ember előtt akit szerelemmel szeretünk nem.