Karácsony

"És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:
Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában."
(Lk 2,10-11)

Minden kedves blog olvasónak Áldott, Békés, Meghitt Karácsonyt kívánok!

Advent

"A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának városába, a melynek neve Názáret, Egy szűzhöz, a ki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek neve pedig Mária. És bemenvén az angyal ő hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között. Az pedig látván, megdöbbene az ő beszédén, és elgondolkodék, hogy micsoda köszöntés ez?! És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél. És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK. Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét; És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lészen! Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek? És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának. És ímé Erzsébet, a te rokonod, ő is fogant fiat az ő vénségében; és ez már a hatodik hónapja néki, a kit meddőnek hívtak: Mert az Istennél semmi sem lehetetlen. Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne ő tőle az angyal." (Lk 1, 26-38)

Ma Advent első Vasárnapja van. Nemsokára itt van Karácsony, Jézus Krisztus születésének Ünnepe.
Advent a várakozás időszaka, amikor arra készülünk, hogy Jézus születésének emlékét méltó képen megünnepeljük. A lelki felkészülés időszaka.

Nekünk, Krisztus követőknek, azonban az egész életünk egy Advent, egy várakozás, hisz várjuk Jézus Krisztus második eljövetelét is. Az advent, a karácsony mind erre is figyelmeztetnek minket.

Minden kedves blog olvasónak Áldott Adventi időszakot kívánok!

Szeretet

"Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet.
Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.
Mert ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é?
És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképen cselekesznek-é?
Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes." (Mt 5, 43-48)

Jézus Krisztusnak ez a tanítása, rendelése mennyire nehéznek tűnhet nekünk: szeretni azokat akik gyűlölnek minket, vagy imádkozni az ellenségeinkért.

Emberi büszkeségünk tiltakozik ez ellen. Pedig ha ezt a rendelést megtartanánk mennyi konfliktus el lehetne kerülni, meglehetne oldani.

Jézus Krisztus tulajdonképpen az igazi szeretetre és megbocsájtásra tanít. A feltétel nélküli szeretetre. Könnyű azokhoz ragaszkodni, azokat szeretni akik minket is szeretnek. De akkor tudunk igazán Krisztus követői lenni, ha nem csak felebarátainkat, ismerőseinket, családtagjainkat szeretjük, hanem az ellenségeinket is. Nehéz de nem lehetetlen. Legyünk tökéletesek, igyekezzünk a tökéletességre erre int Jézus Krisztus.

Imádkozzunk, hogy adjon Isten erőt, hogy mindezeket megtudjuk tartani!

Megbocsátás.

"Ne ítéljetek és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik" (Lk 6,37)

Amikor ezt verset verset olvastam az jutott az szembe, hogy mennyivel szebb, könnyebb lenne a mi életünk, ha Jézusnak ezeket a rendeléseit megtartanánk.

Milyen hajlamosak vagyunk másokat elítélni, kárhoztatni. Sokszor nem is ismerjük igazán az embertársunkat és már véleményt mondunk, beskatulyázzuk. Elég ehhez ha valaki nem szimpatikus és már is ítélkezünk.

A megbocsátás pedig sokszor a legnehezebb. Ennek egyik oka a büszkeség, nem szeretnénk megalázkodni, inkább mindig a másiktól várjuk el azt, hogy odajöjjön hozzánk bocsánatot kérni.
Vagy ha látszólag meg is bocsátunk, de valójában belülről nem. Pedig akkor teljes a megbocsátás ha ezt igazán őszintén tesszük.

Imádkozzunk, hogy adjon Isten erőt ahhoz, hogy igazán megtudjunk bocsátani, hogy ne kárhoztassunk és ne ítélkezzünk.

Tanuljuk meg a mi Urunk Jézus Krisztustól a megbocsátást!

Alamizsnát adni

"Vigyázzatok, hogy alamizsnátokat ne osztogassátok az emberek előtt, hogy lássanak titeket; mert különben nem lesz jutalmatok a ti mennyei Atyátoknál. Azért mikor alamizsnát osztogatsz, ne kürtöltess magad előtt, a hogy a képmutatók tesznek a zsinagógákban és az utczákon, hogy az emberektől dícséretet nyerjenek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat. Te pedig a mikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a te jobb kezed; Hogy a te alamizsnád titkon legyen; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván." (Mt 6, 1-4)

Sokszor van lehetőségünk segíteni a rászorulókon akár alamizsna formájában is. Ilyenkor ha adunk, szeretjük hogy mások lássák, megdicsérjenek, ha van rá lehetőség valahol a mi nevünk megjelenjék, illetve az akinek adunk az köszönje meg és ha lehet nyíltan mindenki előtt.

Jézus Krisztus pont arra figyelmeztet, hogy ha alamizsnát adunk, akkor ezt ne úgy cselekedjünk hogy mindenki lássa. Tegyük meg ezt szerényen, híradások nélkül.

Nem az a fontos, hogy mások lássák, hogy mi adunk és ezért köszönetet mondjanak, vagy megdicsérjenek.
Ne ilyen céllal adjunk.

Imádkozzunk, hogy így tudjunk alamizsnát osztani, adni.

Hol van ami szívünk?

"Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják; Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.
Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is." (Mt 6, 19-21)

Amikor ezt a részt olvastam az jutott eszembe, hogy milyen sok időt töltünk el azzal, hogy a földi kincseket, anyagi biztonságot megszerezzük. Sokszor csak az anyagi javak megszerzésére koncentrálunk.

Jézus Krisztus pedig azt tanítja, hogy ne e világon halmozzunk fel vagyont, kincseket.
Inkább az Istennek országát keressük, Mennyei kincseket gyűjtsünk. Milyen nagy kincs az, hogy van nekünk Megváltónk, a mi Úrunk Jézus Krisztus.

Ne a földi kincsek keresésével legyünk elfoglalva, mert ha csak erre koncentrálunk, akkor a mi szívünk nem tud oda figyelni az igazi kincsre, a mi Úrunk Jézus Krisztusra. Mert ahogy Jézus tanít minket: ahol van a mi kincsünk, ott van a mi szívünk is!

Endelemsség

"És lőn, hogy mikor a sokaság hozzá tódult, hogy hallgassa az Isten beszédét, ő a Genezáret tavánál áll vala; És láta két hajót állani a vizen: a halászok pedig, miután azokból kiszállottak, mossák vala az ő hálóikat. És ő bemenvén az egyik hajóba, a mely a Simoné vala, kéré őt, hogy vigye egy kissé beljebb a földtől: és mikor leült, a hajóból tanítá a sokaságot. Mikor pedig megszünt beszélni, monda Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra. És felelvén Simon, monda néki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, még sem fogtunk semmit: mindazáltal a te parancsolatodra levetem a hálót. És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát keríték be; szakadoz vala pedig az ő hálójuk. Intének azért társaiknak, a kik a másik hajóban valának, hogy jőjjenek és segítsenek nékik. És eljövén, megtölték mind a két hajót, annyira, hogy csaknem elsülyedének. Látván pedig ezt Simon Péter, Jézusnak lábai elé esék, mondván: Eredj el én tőlem, mert én bűnös ember vagyok, Uram! Mert félelem fogta körül őt és mindazokat, a kik ő vele valának, a halfogás miatt, a melyet fogtak; Hasonlóképen Jakabot és Jánost is, a Zebedeus fiait, a kik Simonnak társai valának. És monda Simonnak Jézus: Ne félj; mostantól fogva embereket fogsz. És a hajókat a szárazra vonván, elhagyák mindenöket és követék őt." (Lk 5, 1-11)

Amikor ezt a történetet olvastam, két gondolat ragadott meg. Az egyik, hogy Istennél semmi sem lehetetlen, a másik az engedelmesség amelyet Péter tanúsított Jézus iránt.

Péter valószínűleg tapasztalt halász lehetett és annak ellenére, hogy egész éjszaka nem fogtak semmit, Jézus Krisztus szavára mégis ismét halászni kezd és nagyon sok halat fognak. Emberileg úgy tűnt, hogy már nem lehet halat fogni, hogy a tapasztalt halászok szakmájukban jártasok lehettek és mégis amikor Jézus szavának engedelmeskedtek hallal telt meg a hálójuk.

Sokszor mi is vagyunk úgy, hogy az Írás tanításait, Jézus szavait megtartani túl nehéznek gondoljuk. Sokszor esélyt sem adunk, meg sem próbáljuk azokat betartani. Például azt a tanítást, hogy szeretni az ellenségeinket, vagy megbocsájtani azoknak akik ellenünk vétkeztek. Meg se próbáljuk, mert büszkeségünk nem engedi, vagy azt várjuk, hogy a másik tegye meg helyettünk. Egy másik példa pedig, hogy ne aggodalmaskodjunk a következő nap felől. Milyen nehéz nem aggodalmaskodni. Ezeket megtartani néha, mind olyan lehetetlennek tűnnek.
Pedig a fenti példa is bizonyítja, hogy Jézus amit mond az mind úgy van. Péternek is lehetetlennek tűnt hogy halat fogjanak, de Jézus szavára engedett és a háló megtelt hallal.

Engedelmeskedjünk Jézus Krisztus tanításának, ne csak hallgatói legyünk az Igének, hanem megtartói is.

Bizonyságot tenni.

"Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat."(Mt 5,16)

Mi emberek sokszor úgy szeretünk jót cselekedni, hogy azt lehetőleg mások is lássák, és ha van mód rá ezért meg is dicsérjenek.

Jézus Krisztus pedig azt tanítja, úgy cselekedjünk jót, hogy ezért ne minket, hanem a mi Atyánkat dicsőítsék.
Kereszténynek lenni felelősség és feladat is, hisz úgy kell éljünk, hogy ne botránkoztassuk meg az embereket, hogy a mi életvitelünket látva vegyék észre azt, hogy jó Istenhez tartozni.

Azért imádkozzunk, hogy kis fények lehessünk ember társaink számára. Olyan legyen ami életünk, hogy azzal másoknak is bizonyságot tudjunk tenni arról, hogy mi Isten gyermekei vagyunk. Ezért pedig ne minket, hanem a mi Atyánkat dicsőítsék.

Kérjük Istent, hogy ebben segítsen meg minket!

Megtartani az Ige tanítását

"Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, a miket mondok?
Valaki én hozzám jő és hallgatja az én beszédimet és azokat megtartja, megmondom néktek, mihez hasonló. Hasonló valamely házépítő emberhez, a ki leásott és mélyre hatolt, és kősziklára vetett fundamentomot: mikor aztán árvíz lett, beleütközött a folyóvíz abba a házba, de azt meg nem mozdíthatta: mert kősziklán épült. A ki pedig hallgatja, de nem tartja meg, hasonló ahhoz az emberhez, a ki csak a földön építette házát fundamentom nélkül: a melybe beleütközvén a folyóvíz, azonnal összeomlott; és nagy lett annak a háznak romlása." (Lk 6, 46-49)

Amikor ezt a tanítást hallgattam egy gondolat ragadott meg: a hit élő hit kell legyen.
Jézus példája egyszerű, de mégis minden benne van. Akkor ha nem csak meghalljuk de meg is cselekedjük az Ige tanítását, a mi hitünk mindent át vészel.

Nem elég hallani a szép Igéket, gyönyörködni azoknak mondanivalójukban, az Ige tanítását meg is kell élni, meg kell cselekedni. Aktív keresztények kell legyünk, akik nem csak meghalljuk az Igét, hanem meg is cselekedjük.

Kérjük Isten, hogy segítsen abban, hogy az Igét ne csak meghalljuk, hanem cselekedjük is az Ige tanítását.
Életünkkel áldjuk Istent!

Megbocsátás.

"És ímé valami férfiak ágyon egy embert hozának, a ki gutaütött vala; és igyekezének azt bevinni és ő elébe tenni. De nem találván módot, hogy a sokaság miatt mikép vigyék őt be, felhágának a háztetőre, és a cseréphéjazaton át bocsáták őt alá ágyastól Jézus elé a középre. És látván azoknak hitét, monda: Ember, megbocsáttattak néked a te bűneid. Az írástudók pedig és a farizeusok elkezdének tanakodni, mondván: Kicsoda ez, a ki ily káromlást szól? Ki bocsáthatja meg a bűnt, hanemha egyedül az Isten? Jézus pedig észrevévén az ő tanakodásukat, felelvén, monda nékik: Mit tanakodtok a ti szívetekben? Melyik könnyebb, azt mondani: Megbocsáttattak néked a te bűneid; vagy azt mondani: Kelj fel és járj? Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma e földön megbocsátani a bűnöket, (monda a gutaütöttnek): Néked mondom, kelj fel, és fölvévén nyoszolyádat, eredj haza! És az rögtön felkelvén azok szemeláttára, fölvevé a min feküdt, és elméne haza, dicsőítvén az Istent. És az álmélkodás elfogá mindnyájukat, és dicsőíték az Istent, és betelének félelemmel, mondván: Bizony csodadolgokat láttunk ma!" (Lk 5, 18-26)

Amikor ezt a történetet olvastam két gondolat ragadott meg.

Az egyik azoknak a hite akik a beteg embert Jézushoz vitték. Semmi nem állhatott az útjukban, sem a tömeg, sem a falak. Hitték, tudták, hogy Jézus beteg hozzátartozójukat megtudja gyógyítani.

Mi tudunk-e így haladni, közeledni Jézus Krisztus felé? Tanuljunk meg csak Benne bízni és ne engedjük hogy bármi is meggátoljon abban, hogy Jézus felé haladjunk. Imádkozzunk hogy legyen erőnk járni azon az úton amely Jézushoz, a mi Megváltónkhoz vezet.

A másik Jézus Krisztus csodája. Az ahogy meggyógyítja a beteg embert. Nem csak fizikai gyógyulásról van szó, nem csak a betegségből gyógyít meg Jézus, hanem a bűneinktől is megszabadít.
A beteg ember meggyógyulva, bűneire bocsánatot kapva elmegy és dicsőíti Istent!

Isten azért, hogy a bűneinktől megszabadítson, a mi megváltásunkért a Szent Fiát adta. Milyen nagy szeretet és kegyelem ez!

Adjunk hálát Istenenk a kegyelméért, megbocsátásáért, szeretetéért.

Imádság

" És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, a kik a gyülekezetekben és az utczák szegeletein fenállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat.Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.
És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, a kik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg. Ne legyetek hát ezekhez hasonlók; mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle. Ti azért így imádkozzatok:
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;
Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.
A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.
És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;
És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen! " (Mt 6, 5-13)

Jézus tanít minket imádkozni, mert az embernek szüksége van az imádkozásra.
Az ima egy belsőséges dolog, egy fontos dolog amely által nem csak kérni kell, hanem hálát is adni. Jézus elmondja, hogy a mi Atyánk tudja, hogy nekünk mire van szükségünk.

Jézus egy imádságra tanít bennünket a Mi Atyánkra. Sokan sok magyarázatot hallottunk, olvastunk erről az imáról. Engem mindig ennek az imádságnak a szépsége, összetettsége, tömörsége fogott meg. Minden benne van amire az embernek szüksége lehet, benne van az imádat, a kérés, a hála.
Egy imádság amelyre maga Jézus Krisztus tanított minket!

Bízni Istenben

"És Jerikóba érkezének: és mikor ő és az ő tanítványai és nagy sokaság Jerikóból kimennek vala, a Timeus fia, a vak Bartimeus, ott üle az úton, koldulván.És a mikor meghallá, hogy ez a Názáreti Jézus, kezde kiáltani, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! És sokan feddik vala őt, hogy hallgasson; de ő annál jobban kiáltja vala: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! Akkor Jézus megállván, mondá, hogy hívják elő. És előhívják vala a vakot, mondván néki: Bízzál; kelj föl, hív tégedet. Az pedig felső ruháját ledobván, és felkelvén, Jézushoz méne. És felelvén Jézus, monda néki: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? A vak pedig monda néki: Mester, hogy lássak.Jézus pedig monda néki: Eredj el, a te hited megtartott téged. És azonnal megjött a szemevilága, és követi vala Jézust az úton." (Mk 10, 46-52)

Bartimeus kérését meghallgatja Jézus, vissza adja szeme világát, meggyógyítja vakságát.
Amikor ezt a részt olvastam egy gondolat ragadott meg: Bartimeusnak fontos volt, hogy lásson és ezt Jézus tudta. Meghallgatja kérését és meggyógyítja.

Az emberek tiltani akarták Bartimeust, hogy hagyja békén Jézust, de ő nem ezt tette, hanem könyörgött, kiáltott Jézus segítségért. Jézus pedig meghallgatta.

Tudunk-e mi így könyörögni a mi urunkhoz? Oda tudjuk vinni a mi kéréseinket Ő hozzá?

Bartimeus tudta, hogy rajta senki más nem segíthet csak a Megváltó!
Mi is bátran vigyük Isten elé kéréseinket, még akkor is ha látszólag nincs rá megoldás, mert Istennél semmi sem lehetetlen!

Bartimeus követi Jézust az úton, mert az az ember aki megtapasztalja Jézus Krisztus szeretetét, csak követni tudja Őt,, az mindig Jézussal akar lenni!

Nyugodalmat találni.

"Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket." (Mt 11, 28)

Milyen csodálatosak Jézusnak ezen szavai is. Nála meglehet pihenni, lelehet tenni a terheket, ha elfáradtunk.

Sokszor érezzük úgy, hogy lelkileg belefáradtunk a mindennapokban, hogy az erőnk már elfogyott, hogy túl nehezek a feladatok, hogy elfáradtunk. Ilyenkor is mehetünk a mi Megváltó Urunkhoz. Jézus Krisztusra mindig számíthatunk.

Jézus tudta és tudja, hogy néha nehéz a mi életünk, hogy néha megtorpanunk, kimerülünk. Ezért is hív bennünket, mert szeret, mert Nála nyugodalmat lehet találni!

Ne aggodalmaskodjunk.

"Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet? Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál?
Kicsoda pedig az közületek, a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy araszszal?
Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak; De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy. Ha pedig a mezőnek füvét, a mely ma van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek?
Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek. Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja." (Mt 6, 25-34)

A mai anyagi világban, hajlamosak vagyunk többet gondolni az anyagiakra, arra hogy mindenünk meglegyen, hogy ne szenvedjünk hiányt.

Sokszor az anyagiak kerülnek az első helyre, és az imádkozás, a hitéletünk háttérben szorul. Aggodalmaskodásunk kihat az élet minden területére így néha csak a pénzre és más földi javakon jár az eszünk.

Jézus a hegyi beszédnek ebben a részében arra figyelmeztet hogy ne aggodalmaskodjunk, mert az Úrnak gondja van mi reánk. Keressük inkább az Istennek az országát és mindezek megadatnak nékünk.

Tanuljunk meg Istenben bízni a mi életünket teljesen az anyagiakkal és más aggodalmaskodásainkkal együtt az Ő kezébe letenni.

Az Istennek útja tökéletes

"És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem.
Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól.
Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől." (2 Sámuel 22,2-4)

"Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet." (2 Sámuel 22,29)

"Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta; Paizsa ő mindeneknek, a kik ő benne bíznak." (2Sámuel 22,31)

Sámuel második könyvének 22 részében Dávid király hitvallását és bizonyságtételét olvashatjuk. Ennek nem csak szépsége, őszintesége ragadja meg az olvasót, hanem az a hit amelyről Dávid bizonyságot tesz, sugárzik a bizalom Isten iránt.
Ez a zsoltár, ének Istenről mind az emberi élet legfontosabb és állandó résztvevőjéről tesz bizonyságot, aki mindig az ember védelmére siet, aki megóvja azokat akik Őt szeretik és Benne bíznak.

Mi tudunk-e így bizonyságot tenni Istenről a mi Atyánkról?
Gondoljuk át ami életünket és meglátjuk hogy Isten hányszor menedékünk, mentsvárunk volt nekünk, hányszor felemelt, erőt adott a nehéz élethelyzetek közepette.

Tanuljunk meg mi is bizonyságot tenni, mondjuk el az embertársainknak, hirdessük mindenkinek Isten nagyságos dolgait!

Pünkösd - A Szent Lélek kitöltése

Ma Pünkösd első napját ünnepeljük, azt a a napot amikor Jézus Krisztus ígérete szerint elküldi a Szent Lelket a tanítványoknak.

"És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok. Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak. Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni. Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak? Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk? Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában, Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok, Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait." (Ap Csel 2, 1-11)

Az addig félő, rejtőzködő tanítványok betelve Szent Lélekkel előállnak és hirdetik a feltámadott Messiást!

A hallgatóság pedig mindenki a maga nyelvén hallja őket és értik az öröm üzenetet, hogy Krisztus Feltámadt és hogy felment a Mennybe de majd vissza fog jönni.

Péter apostol beszédet mond, bizonyságot tesz a Feltámadott Krisztusról!

Ezen a napon több mint háromezer ember csatlakozik a tanítványokhoz és megalakul az első gyülekezet, az egyház.

Milyen csodálatos az, hogy Isten minket embereket használ fel arra hogy a Megváltónkról bizonyságot tegyünk Szent Lelke által! Kérjük a Szent Lelket Istentől és bátran álljunk ki Krisztusunk mellett, tegyünk Róla bizonyságot!

Adjunk hálát Istennek azért hogy elküldte a Szent Lelket, és tegyünk bizonyságot a mi Urunk Jézus Krisztusról!

Biztonság

Csütörtökön Jézus Mennybemenetlét ünnepeltük.

Ennek az ünnepnek a kapcsán jutott eszembe egy Ige Máté Evangéliumának utolsó részének utolsó verse:

"Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!"(Mt 28,20)

Milyen jó tudni azt, hogy a mi Megváltónk mindig velünk van, soha nem vagyunk egyedül, mindig ott van velünk: magányunkban, gyászunkban. elkeseredésünkben, kudarcainkban, sikereinkben, örömeinkben egyaránt.

Mi tudunk ilyen hűségesek lenni a mi Megváltónkhoz, mi is mindig felvállaljuk azt hogy keresztények, Krisztus követők vagyunk?

Milyen jó az hogy van nekünk Megváltónk, aki mindig velünk van! Legyünk ezért hálásak és mondjuk dicséretet Istennek!

Engedelmesség

Mózes az 5. részben ismét felolvassa a tíz parancsolatot.
A rész végén egy fontos tanítás, figyelmeztetés hangzik el:

"Vigyázzatok azért, hogy úgy cselekedjetek, a mint az Úr, a ti Istenetek parancsolta néktek; ne térjetek se jobbra, se balra.
Mindig azon az úton járjatok, a melyet az Úr, a ti Istenetek parancsolt néktek, hogy éljetek, és jó legyen dolgotok, és hosszú ideig élhessetek a földön, a melyet bírni fogtok." (5 Mózes 5, 32-33)

Amikor ezt a két verset olvastam az jutott az eszemben, hogy mennyi mindenre odaszoktunk figyelni ebben a világban: a számlák pontos kifizetésétől kezdve, az ismerőseink kedvébe járásán keresztül arra, hogy lépést tartsunk a világ divatjával, elektronikai, számítástechnikai haladásával.

De vajon ennyire oda figyelünk a mi Istennel való kapcsolatunkra is? Ilyen erőssen fontos az hogy betartsuk, vagy legalább megpróbáljuk betartani a mi Atyánktól kapott tanításokat, parancsolatokat rendeléseket is?

Erre int a 32. és 33. vers, hogy tartsuk meg az Istentől kapott rendeléseket és akkor jól lesz dolgunk.
Gondoljuk bele, ha azon lennénk mindnyájan hogy az Isten rendelései szerint éljünk mennyire konfliktus mentesebb, teljesebb, boldogabb lehetne a mi életünk.

Fogadjuk meg az Ige tanácsát és járjunk azon az úton, amelyet Isten jelölt ki számunkra.

Feltámadt!

"És menjetek gyorsan és mondjátok meg az ő tanítványainak, hogy feltámadott a halálból; és ímé előttetek megy Galileába; ott meglátjátok őt, ímé megmondottam néktek."(Mt 28,7)

Húsvét Ünnepe van. A kereszténység egyik legnagyobb ünnepe. Ma ünnepeljük azt, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Feltámadt!

Ennek az Ünnepnek sok üzenete van ezek közül hármat szeretnék kiemelni.
Először is hogy Jézus Krisztus az Írást beteljesítette, másodszor a halált legyőzte és harmadszor ez által nekünk örök életet szerzett.

Milyen nagy öröm, hogy Jézus Krisztus minket megváltott! Legyünk hálásak ezért Istennek, dicsőítsük Őt!

Ezúton kívánok mindenkinek Áldott Húsvétot!

Jézus bevonul Jeruzsálembe

Ma Virág Vasárnapját ünnepeljük, amely napon arra emlékezünk, hogy az Úr Jézus Krisztus bevonul Jeruzsálembe.

A történet ismerős, Jézus szamárháton, a nép éljenzése, közepette, ruha és olajfaággal borított úton vonul be arra a helyre, ahol később elítélik, megfeszítik, de ne feledjük hogy Feltámad.

Egy gondolatot szeretnék kiemelni, amely eszembe jutott ez a történet kapcsán.

Jézus bevonulásakor az emberek dicsőítik, olajfaleveleket, felsőruhájukat dobják az útra ahol a Krisztus vonul, közben azt kiáltja, hogy Ő Dávid fia: "Az előtte és utána menő sokaság pedig kiált vala, mondván: Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, a ki jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban!" (Mt 21,10).

De mi történik később? Ugyan ez a nép keresztre küldi Jézust Pilátus udvarában.
Vajon mi hogy viselkedünk? Milyen ami viszonyunk Jézus Krisztussal a mi Megváltónkal?

Mindig ki tudunk állni mellette, mindig dicsőítsük, mindig fel tudjuk vállalni azt, hogy mi Krisztus követői vagyunk? Körülményektől, élethelyzettől függetlenül ki merjük jelenteni hogy ő a mi Megváltónk? Vagy a mi álláspontunk is olyan minden ennek a népnek, akik néha éltetik, néha meg megtagadják?

Ne féljünk felvállalni azt, hogy mi Krisztus követők vagyunk, azt, hogy nem csak bolyongunk ezen a földön, hanem életünknek célja van, az hogy Isten gyermekei legyünk és azok is maradjunk, hogy van nekünk Megváltónk, a mi Urunk Jézus Krisztus!

Rend

Mózes negyedik könyvének első négy részében Isten elrendeli Izráel törzseinek a feladatait és egyben a férfiak meg is számláltatnak és elmondhatjuk, hogy egy nagy népről van szó.

Minden törzs megkapja a maga feladatát, sőt még azt is megmondja Isten, hogy ki hol vonuljon amikor harcba mennek. Isten megerősíti azt, hogy Léviták lesznek a papok és elrendeli azt is, hogy amikor tovább haladnak a vándorlás alatt, hogyan és kik legyenek azok akik a sátort tovább viszik egyik helyről a másikra.

Isten rendelései egyben rendet és egy rendszert jelentenek Izráel népe számára, hisz egy ilyen nagy nép esetében egy meghatározott rendszer elengedhetetlen.

Mit is üzen ez számunkra? Azt hogy mennyire fontos az, hogy a mi életünket ne egyik napról a másikra éljük, ne szervezetlenül mind akinek minden mindegy, hanem tegyünk rendet a mi életünkben, a mi életterünkben, ne felelőtlenül éljünk, hanem tudatosan.

Ami fontos, hogy a mi életrendünket, életstílusunkat Isten törvényei, rendelései, tanácsai szerint alakítsuk ki. Ne csak mi mondjuk magunkról, hogy Isten gyermekei vagyunk, hanem ezt a környezetünk is észre vegye, és ezért ne minket dicsérjenek, hanem a mi kegyelmes Istenünket dicsőítsék. Ahogy ezt Jézus Krisztus, a mi Megváltónk mondta: "Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat." (Mt 5,16).

Gondviselés, szeretet.

Mózes harmadik könyvéből Isten gondoskodása, szeretete válik nyilvánvalóvá Izráel népe iránt.

Ebben a könyvben, mind a 27 részben Isten felkészíti, tanítja népét, hogy hogyan kell majd éljenek a jövendőben.
Az élet minden területére kihatnak és minden szociális réteghez szólnak a tanítások: a papoktól a szolgákig, az Izráelitáktól a jövevényekig, az egészségestől a betegekig, a papi szertartásoktól a családi életig.

Az egészet áthatja Isten szeretete, Isten azt akarja, hogy az emberek tiszteljék és szerető Atyaként tekintsék Őt. A rendelések az ember életét óvják, teszik jobbá. Akik ezeket a rendeléseket, tanításokat megtartják azoknak, nem csak szociális szempontból lesz jobb, teljesebb az életük, hanem az Istennel való viszonyuk is harmonikus lesz.

Isten úgy ahogy Izráel népének a javát akarja, ugyan úgy a mi életünkről is gondot visel.
A parancsolatok, a rendelések, tanítások akár az Ó akár az Új Szövetséget olvassuk a mi életünk jobbá, szebbé tételéért adattak és azért, hogy Isten igazi gyermekei lehessünk.
Milyen nagy öröm és kegyelem hogy Isten gyermekei lehetünk és Őt a mi Atyánknak szólíthatjuk.

Az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten!

Mózes a Sinai hegyén van Istennel. A nép eközben mivel Mózes már negyven napja volt távol tőlük elkezd bizonytalankodni és Árontól azt kérik hogy csináljon nekik öntött istent, Áron aranyborjút önt a nép pedig azt tiszteli és annak ül ünnepet.

Isten szól Mózesnek hogy mit tett a nép, Mózes pedig amikor ezt látja összetöri a két kőtáblát amelyeket Isten írt, a népet pedig megbünteti. Összetöri a borjút és annak aranyporát megitatja az emberekkel, háromezer embert öl meg Lévi fiaival ezen a napon.

Ezt követően Mózes az Úr kegyelmét, bocsánatát kéri.

Isten pedig megbocsájt ismét!
'Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú."(2 Mózes 34, 6)

Isten ismét kőtáblára írja a tíz parancsolatot, Mózes amikor ismét elhozza Istentől a parancsolatokat az ő arca ragyogott.

A nép Mózes vezetésével pedig teljesíti mindazt amit az Úr kért:
"És eljöve mindenki, a kit a szíve indíta, és a kit lelke hajt vala, és hozának áldozatot az Úrnak, a gyülekezet hajlékának készítéséhez, és annak minden szolgálatához, és a szent ruhákhoz valókat." (2 Mózes 35, 21)

Megépítik a sátort és elkészítenek mindent úgy ahogy az Úr elrendelte.
Ezt követően felhő borította el a sátrat:
"És a felhő befedezé a gyülekezet sátorát, és az Úrnak dicsősége betölté a hajlékot.
És Mózes nem mehete be a gyülekezet sátorába, mert a felhő rajta nyugovék, és az Úrnak dicsősége tölté be a hajlékot. És mikor a felhő felszáll vala a hajlékról, az Izráel fiai elindulának; így lőn egész utazásuk alatt. Ha pedig a felhő nem szálla fel, ők sem indulának el, míg csak fel nem szálla. Mert az Úrnak felhője vala a hajlékon nappal, éjjel pedig tűz vala azon, az Izráel egész háznépének láttára, egész utazásuk alatt. "

Ez pedig jel is volt egyben Izráel fiai számára, mert csak akkor folyattatták az útjukat amikor a felhő felszállt a sátorról, amikor a felhő a sátoron volt akkor megszakították az vándorlásukat. Így volt ez egész vándorlásuk alatt.

Ezeket a részeket olvasva eszünkbe jut, hogy hányszor elfordulunk mi is Istentől, a mi életünkben hányszor van úgy hogy Isten helyett más dolgokat követünk, Isten tisztelete helyett a pénz, az élvezetek hajhászása lesz a fontos.
Próbáljunk jobban oda figyelni a mi életünkre, mindig Isten legyen az első helyen, soha semmi ne tántorítson el minket a mi kegyelmes Urunktól, Istenünktől.

Ezekből a részekből szembetűnik Isten kegyelme, jósága. Izráel népe megint eltér az Úr által megszabott rendtől sőt, egy aranyborjút, egy tárgyat kezdnek el tisztelni és Isten még is megbocsájt!
Milyen csodálatos Istennek ez a nagy kegyelme, szeretete! Legyünk hálásak Istennek, tanuljuk meg a mi Urunktól a megbocsájtást, a szeretetet. Legyünk megbocsájtóak mi is embertársainkkal, valamint Isten és az emberek iránt is legyünk szeretettel!

Isten velünk van.

Isten elrendeli a sátor és a bizonyság ládájának az elkészítését valamint azt is hogy hogyan legyen a sátor berendezve, miképpen készüljön el az oltár.
Nagyon aprólékosan, részletesen, pontos adatokkal mondja el Isten Mózesnek, hogy minden hogyan készüljön el.

Áront és fiait nevezi ki Isten a sátor elkészítőinek és a papi feladatokat is ők kapják.
A papok ruháinak kinézetét is meghatározza Isten, valamint azt is, hogy Mózes hogyan szentelje fel őket a papi mivoltukra.

Az engesztelő áldozat bemutatását, a füstölgő oltár elkészítését valamint az évi engesztelő ünnepet is elrendeli az Úr:
"És egyszer egy esztendőben engesztelést végezzen Áron annak szarvainál az engesztelő napi áldozat véréből; egy esztendőben egyszer végezzen engesztelést azon, nemzetségről nemzetségre. Szentségek szentsége ez az Úrnak." 2 Mózes 30, 10

Isten elrendeli, hogy Izráel fiai közül aki a húsz évet betölti az áldozatot hozzon Ő neki.
Isten névszerint megnevezi azokat akik eltudják készíteni mindazt ami fából, aranyból és rézből készül:
"Ímé, név szerint meghívtam Bésaléelt, a Húr fiának Urinak fiát a Júda nemzetségéből. És betöltöttem őt Istennek lelkével, bölcsességgel, értelemmel és tudománynyal minden mesterséghez. Hogy tudjon kigondolni mindent, a mit aranyból, ezüstből, rézből kell csinálni. És foglaló köveket metszeni, fát faragni, és mindenféle munkákat végezni. És ímé Aholiábot is, Akhiszamáknak fiát a Dán nemzetségéből, mellé adtam; és adtam minden értelmesnek szivébe bölcseséget, hogy elkészítsék mind azt, a mit néked megparancsoltam." (2 Mózes 31, 2-6).

Isten ismét elrendeli a hetednap, a nyugalomnapjának megtartását.

Isten odaadja Mózesnek a két kőtáblát amelyeket maga Isten irt az ujjával:

"Mikor pedig elvégezte vele való beszédét a Sinai hegyen, által adá Mózesnek a bizonyság két tábláját, az Isten ujjával írt kőtáblákat." 2 Mózes 31, 18

Elolvasva ezeket a részeket rájöhetünk, megérthetjük azt, hogy Istennél minden milyen fontos, a legapróbb dolog is.

Az elolvasott részekből kitűnik az, hogy Isten a népével akar lenni, velük élni. Isten Izráel fiainak a hétköznapiban, ünnepnapjaiban egyaránt jelen van. Ez kitűnik a 29 rész utolsó két verésből is: "És az Izráel fiai között lakozom, és nékik Istenök lészek. És megtudják, hogy én, az Úr vagyok az ő Istenök, a ki kihoztam őket Égyiptom földéről, hogy közöttök lakozhassam, én, az Úr az ő Istenök. " ( 2 Mózes 29, 45-46)

Ugyan így Isten a mi életünkben is jelen akar lenni, engedjük be őt a mi életünkbe, nyissuk meg a mi szívünket Isten előtt. Isten nem egy távoli, megfoghatatlan Úr, hanem életünk minden napján jelen lévő Atya, aki mindig ott van velünk. Soha se feledjük el: nem vagyunk egyedül, Isten mindig velünk van!

Törvények

A 21. - 23. részekben arról olvasunk, hogy Isten további parancsolatokat, rendeléseket ad a népnek.

Figyelmesen elolvasva ezeket a rendeléseket láthatjuk, hogy a legaprólékosabban kitérnek minden olyan élet szituációra amelyekkel Izráel népe nap mint nap találkozhat, valamint a 10 parancsolatban foglaltakat magyarázza el.

Isten utat mutat az embernek, hogy hogyan kell éljen ahhoz, hogy élete teljes legyen.
A törvényekről összességében elmondhatjuk, hogy az ember életét, szociális és társadalmi védettségét biztosítják. Megtaláljuk azokat a rendelkezéseket is amelyek az embernek az Isten iránti szeretetére, tiszteletére vonatkoznak.

A 23 részben Isten elrendeli az évenkénti három nagy ünnepet: a kovásztalan kenyér ünnepét, az aratás ünnepét és a betakarítás ünnepét.
Isten Angyalt küld a nép vezetésére az úton.

A 24. részben Mózes mindezeket a törvényeket megírja és az egész nép hálaáldozatot mutat be Istennek és Mózes felolvassa mindezeket a törvényeket.

Ezt követően Mózes és Áron, Nádáb és Abihu valamint hetven ember a nép vénei közül felmennek a Sinai hegyre, és látták Istent.

Isten magához hívja Mózest, hogy átadja a törvényeket amelyeket maga Isten irt kőtáblákra:
"És szóla az Úr Mózesnek: Jőjj fel én hozzám a hegyre és maradj ott. És átadom néked a kőtáblákat, és a törvényt és a parancsolatot, a melyeket írtam, hogy azokra megtaníttassanak." (2 Mózes 24, 12)

Mózes pedig negyven nap és negyven éjjel a hegyen volt Istennel.

A 10 parancsolat

Izráel népe megérkezik Sinai pusztájába, a Sinai hegy tövéhez.
Isten beszél Mózessel és a néppel. Isten szövetséget köt a néppel, saját néppé teszi Izráel fiait.

"Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld. " (2 Mózes 19,5)

A nép elő kell készüljön az Istennel való találkozásra, nem érinthetik a hegyet.
Isten a Sinai hegyen beszél Mózessel a nép hallatára.

"És a kürt szava mindinkább erősödik vala; Mózes beszél vala és az Isten felel vala néki hangosan." (2 Mózes 19,19)

Isten elrendeli a 10 parancsolatot.

"És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván:
Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából.
Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.
Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek. De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.
Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.
Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.
Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat;
De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van;
Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.
Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked.
Ne ölj.
Ne paráználkodjál.
Ne lopj.
Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.
Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé. " (2 Mózes 20, 1-17).

A 10 parancsolatról már nagyon sok magyarázatot hallhattunk. Én két elemet szeretnék kiemelni.

Az egyik, hogy a parancsolatokat két nagy részre oszthatjuk: az első négy arról szól, hogyan kell az embernek viselkednie Isten iránt, az utolsó hat hogyan kell viselkednünk embertársaink iránt.

A másik amit ki szeretnék emelni az az, amit Isten mond magáról a második parancsolatban: "én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok"
Isten szerető Isten.
A parancsolatokat is az ember javára adja, az emberért adja, hogy az embernek jobb legyen.
Isten szeretettel közeledik az ember felé! Mi is szeretettel kell közelednünk Isten, ami Atyánk felé és embertársaink felé is.

Ha végig olvassuk a parancsolatok és elgondolkodunk azon, hogy ha minden ember azon lenne, hogy ezeket megtartsa mennyire szebb, jobb, békésebb és teljesebb lehetne ami életünk. Mennyi bajt, viszálykodást, ellenségeskedést, rosszindulatot elkerülhetnénk ha az Isten által adott útjelzők szerint élnénk, ha a parancsolatok betartására törekednénk és be is tartanánk azokat.

Mindig amikor a parancsolatokat olvasom eszembe jutnak Jézus Krisztus szavai is: "Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást."

A 20. rész végén Isten elrendeli, hogy az ember hogyan tisztelje őt amikor oltárt készít: földből készüljön, ha pedig kőből készül akkor az és ne faragott kőből, hogy az ember ne fertőzze meg az oltárt az által, hogy azt megfaragja valamint ne lépcsőn keljen azon felmenni, hogy az ember szemérme fel ne fedeztessen azon.

Isten parancsolatai által a mi életünk könnyebb, jobb, szebb lehet. Nem a mi szabadságunk korlátozására kaptuk ezeket!
Isten azt akarja, hogy ami életünket a szeretet és a tisztelet határozza meg. Szeretet és tisztelet Isten és embertársaink iránt!

Víz a pusztában

Izráel fiai tovább haladnak megérkeznek Refidimben. A népnek nem volt vize, lázadozni kezdenek. Mózes Istenhez fordul segítségül, aki azt parancsolja Mózesnek, hogy a pálcával üsse meg a sziklát a Hóreb hegyén. Mózes engedelmeskedik és a sziklából víz folyik.

Izráel népe hamar elfeledte azt amit tett Isten velük, és mihelyt elfogyott a vizük el kezdnek lázadni. Más lehetőségük nem lett volna? Nem imádkozhattak volna Istenhez, hogy adjon vizet?
Igen megtehették volna de nem ezt tették.

Sokszor mi is így cselekszünk. Imádkozás helyett, elégtelenkedünk, aggodalmaskodunk. Olyan hamar eltudjuk feledni Isten jó téteményeit áldásait. Tanuljunk meg bízni Istenben. Ő tuudja mire van szükségünk.

Amálek rá támad Izráel népére, de Isten Izráel faival van akik győznek. Izráel seregeit Józsué vezette. A küzdelem alatt Mózes a pálcát amelyet Isten mondott hogy használjon a csodák megtételére a kezében tartja a csata alatt és amikor a pálca fent volt akkor Izráel seregei álltak győzelemre, amikor a keze elfáradt és le engedte a pácát akkor az Amálekiták. Ezért a vele lévők Áron és Húr kőrakást készítenek hogy le üljön és a kezét tartják egész addig míg Izráel fiai meg nem nyerik a csatát. Isten megmondja Mózesnek, hogy eltöri az Amáleket, és azt Mondja Mózesnek, hogy ezt írja meg emlékezetül könyvbe.

A 18. részben Jetró Mózes apósa, Midián papja látogatja meg Mózest. Mózes elmondja mindazokat a nagy csodákat amelyeket Isten tett a néppel, majd apósával együtt áldoznak.

Mózes egész idáig egyedül hozott döntést Izráel népének a kérdéses ügyeiben. Ő bíráskodott egyedül. Midián tanácsot ad, hogy válasszon igaz embereket, akiket tegyen elöljárókká ezredesekké, századosokká, ötvenesekké és tizedesekké, ők is bíráskodjanak a nép között és csak a nagyobb viták esetén menjenek Mózeshez.
Mózes elfogadja apósa tanácsáét és így cselekszik.
Ez mindenképpen előnyös döntés volt, mert így sem Mózes, sem a nép nem fáradt úgy el és a népet is könnyebb volt így vezetni.

Figyeljük meg Mózesnek apósának adott válaszát arra a kérdésre, hogy mit tesz amikor an nép hozzá megy hogy ő bíráskodjon ügyeiken:
"És monda Mózes az ő ipának: Mert a nép Isten akaratát tudakolni jön hozzám; Ha ügyök-bajok van, én hozzám jőnek és törvényt teszek az ember között és felebarátja között és tudtára adom az Isten végezéseit és törvényeit."(2 Mózes 18, 15-16). Mózes tehát nem emberi öntelt bíráskodást végez hanem a népnek Isten végzéseit és rendeléseit adja tudtul.

Mások ha tanácsot kérnek tőlünk, mindig Isten akarata és Igéjének a fényében adjunk válaszokat. Kérdéseinkkel, kételkedéseinkkel, hogy mikor milyen döntést hozzunk nyugodtan menjünk Isten elejébe és Őt kérjük, hogy adjon bölcsességet a jó döntés meghozatalában.

Eledel a pusztában

Izráel fiai megérkeznek Sin pusztájába és elkezdnek zúgolódni, hogy nincs mit egyenek.
Isten ismét hatalmát és gondviselését mutatja meg és ételt ad a pusztában is. Reggel kenyér gyanánt mannát és este a fürjeket hogy húst is kapjanak.
Ebből a részből megérthetjük azt is, hogy mi is a manna:

"reggel pedig harmatszállás lőn a tábor körűl.
Mikor pedig a harmatszállás megszűnék, ímé a pusztának színén apró gömbölyegek valának, aprók mint a dara a földön. A mint megláták az Izráel fiai, mondának egymásnak: Mán ez! mert nem tudják vala mi az. Mózes pedig monda nékik: Ez az a kenyér, melyet az Úr adott néktek eledelül."(2 Mózes 16, 13-15) "Az Izráel háza pedig Mánnak nevezé azt; olyan vala az mint a kóriándrom magva, fehér; és íze, mint a mézes pogácsáé." (2 Mózes 16, 31).

Isten rendelést is ad a manna fogyasztására. Mindenki annyit szedhet hogy jól lakjon az egész családja, de másnapra nem tehettek el. Aki eltett másnapra annak a mannája megromlott. A hatodik napon pedig kétszer annyit szedhettek, mert a hetedik a nyugalom napján nem lett manna. Azonban az amit hatodik nap félre a nyugalom napjára az nem romlott meg.
A mannából visznek az Úr elejébe is egy ómerrel,hogy az ne romoljon meg, majd elteszik, hogy Izráel fiai mindig emlékezzenek arra, hogy hogyan viselt gondot róluk Isten.

Ez a rész is több üzenetet hordoz a számunkra.
Mi is hányszor viselkedünk úgy mint az Izráel fiai, akik hamar elfelejtik azt, hogy Isten miképpen adott iható vizet nekik, és mihelyt ismét szükségük van valamire, jelen esetben az ételre már is zúgolódnak. Mi is sokszor elfeledkezünk Isten csodálatos gondviseléséről és mihelyt valami nem működik úgy ahogy mi szeretnénk már zúgolódunk.

Isten azonban kegyelme által akár csak Izráel fiaira a pusztában, ugyan úgy visel gondot rólunk is. Bármilyen nehézség is van a mi életünkben bízzunk Ő benne, mert mint gondviselő jó Atya mindig ott van velünk, gondot visel ránk.

Annak ellenére, hogy Isten megtiltja hogy a hatodik nap kivételével mannát tegyenek el a másik napra, néhányan mégis tartalékolnak. Az eltett manna pedig meg romlik.

Ennek az üzenete az, hogy Isten minden nap gondot visel rólunk. Ma, holnap és mindig!

"Kegyelmeddel vezérled te megváltott népedet"

Izráel fiai csoda által menekülnek meg a fáráó seregei elől, hisz száraz lábbal kelnek át tengeren.

A 15 részben egy nagyon szép zsoltárt találunk, amelyben a nép magasztalja, dicsőíti Istent hatalmas tettért.
Örvend a nép.

Elindulnak Súr pusztája felé és három napig mennek de nem találnak vizet, amikor a megérkeznek Márába ott találnak vizet, de az keserűsége miatt ihatatlan.
A nép el kezd zúgolódni, Mózes Istenhez fordul, aki megédesíti a vizet, az által, hogy Mózesnek egy fát mutat, Mózest azt be dobja a vízbe és a víz ihatóvá válik.

Isten ígéretet tesz a Mózesnek és a népnek, hogy ha hűségesek és engedelmesek lesznek, azok a csapások amelyek az egyiptomiakat érték Izráel fiait elkerülik.

A nép elérkezik Élimbe ahol tizenkét forrás és hetven pálma volt.

Ebből a részből két dolgot szeretnék kiemelni.

Az egyik a nép viselkedése. Először amikor látják, hogy Isten megszabadította őket, hálával zengnek zsoltárt, de három nap múlva mikor nincs iható vizük már ismét zúgolódni kezdnek. Már elfelejtették azokat a csodákat amelyeket Isten tett az ő szabadulásuk érdekében? Ha önmagunkba nézünk sokszor mi is ilyenek vagyunk. Életünkben ha minden rendben van, hálát adunk Istennek, boldogok vagyunk, de mihelyt valami nem terveink szerint alakul, vagy valami nehézség van ami életünkben, már mi is zúgolódunk, elégtelenkedünk, mintha hitünk ilyenkor alább hagyna.
Pedig nem szabad elfelednünk azt, hogy Isten mindig velünk van, nem szabad elfelednünk az Ő nagy tetteit a mi életünkben!

Amit még kiszeretnék emelni az Isten hűsége és kegyelme. Annak ellenére, hogy a nép zúgolódik a víz miatt, Isten még is segít a népén, vizet ad, sőt tanítja a népet, hogy legyenek hűségesek, engedelmesek és akkor Isten nem ad olyan csapásokat rájuk, mint amilyeneket az egyiptomiakra adott.

Ez is Isten kegyelmét, hűségét és szeretetét mutatja, bizonyítja. Életünk bármilyen fordulatot is vesz erről soha se feledkezzünk meg!

"Nincs hasonló a mi Urunkhoz Istenünkhöz. "

Isten csodálatos módon szabadítja meg népét és vezeti ki Egyiptom földjéről.

A tíz csapás (vizek vérré válnak, békák, tetvek, bogarak, döghalál, hólyagos fekélyek, jégeső, sáskák, sötétség,egyiptomi elsőszülöttek megölése) mindenki számára ismerős. Isten hatalmasságának jelei ezek. Isten mindenki felett van, Ő az egyedüli Úr az egész világ felett.

Isten a tíz csapás után is csoda által menti meg az Ő népét, hisz a vörös tenger ketté válik és a nép száraz lábbal megy át. ezt követően a tenger újra egyé válik és elnyeli a fáráót és annak seregét.

Isten elrendeli a Páskát, ameéy Izráel népének nagy ünnepe lesz. A szabadítás ünnepe.

Izráel népét nappal felhő oszlop éjszaka tűz oszlop vezeti.

Két dolgot szeretnék kiemelni ebből a történetből.

Az első Isten hűsége és hatalma.
Isten hatalmas kézzel vezeti ki az Ő népét Egyiptomból. Ilyen hatalmas módon vezeti Isten a mi életünket is. Bízzuk rá életünket teljesen. Istennél minden lehetséges, semmi sem lehetetlen. Ő hatalmas.

Másodszor figyeljük meg Izráel népének reakciójáét, amikor ott állnak a tenger és a fáráó serege között. Azt kérdik Mózestől, hogy miért nem hagyta meghalni őket Egyiptomban.
A nép számára nem volt elég az hogy Isten ilyen sok csoda által megmutatta az ő hatalmát? Most pedig gondolkodjunk el egy kicsit ami életünkön. Hányszor van úgy, hogy a mi életünkben amikor kilátástalan, nehéz helyzet elé kerülünk, elkezdünk félni, eléktelenkedni, bizonytalankodni. Hirtelen eltudjuk felejteni mind azt a jót amelyet Isten tett velünk.

Ennek ellenére Isten nem hagy el minket, úgy ahogy akkor Izráel népét sem hagyta el, hanem egy újabb csodát tesz. Megoldja azt amit emberileg lehetetlennek gondolunk. Elválasztja tengert. A mi életünkben is igy old meg Isten olyan helyzeteket, melyek emberileg megoldhatatlannak tűnnek.

Bízzunk Istenben, mert Ő hatalmas, jóságos és kegyelmes!

"Én veled lészek! "

Isten meghallja Izráel fiainak könyörgését és kiakarja szabadítani az Egyiptomi fogságból, erre a feladatra Mózest bízza meg Isten.

Felkészíti Mózest minden lehetőségre. Erőt ad neki hogy csodákat tegyen, meggyőzésül azoknak akik majd nem hisznek neki. A pálca Mózes kezében kígyóvá változik, az pedig vissza pálcává, a keze poklos lesz majd ismét egészséges. Isten azt is megmondja Mózesnek, hogy csapássokkal fogja megverni az egyiptomiakat, mert azok nem akarják majd népet elengedni. Út közben Isten megakarja ölni, de felesége fia előbőrét levágja és Isten békén hagyja.

Mózes mellé adja Áront a testvérét szószólónak, mert Mózes arra hivatkozik, hogy ő nem ékes beszédű.

Mózes visszatér Egyiptomban és elmondja a népnek. Izráel fiai pedig: "És hitt a nép, és megértette, hogy meglátogatta az Úr Izráel fiait és megtekintette nyomorúságukat. És meghajták magokat és leborulának."

A történet közismert, nagyon sok mondanivalója van.

Én két dologra szeretnék kitérni.

"VAGYOK A KI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok."

Isten önmagát "Vagyok" -nak nevezi amikor Mózes megkérdezi, hogy mit mondjon Izráel fiainak, hogy ki küldte őt.
Isten biztosítja Mózest és népét, hogy Ő létezik. Isten van, jelen van létezik. Nem egy ideológia, nem egy képzelet, hanem létező valóság, aki jelen volt, jelen van és jelen lesz mindig az ember életében. Ebben a "Vagyok" ön megnevezésben jelen van minden idő: mólt, jelen, jövő.
Isten létezik, erről Ő maga tesz bizonyságot! Az embernek nem kell ennél nagyobb bizonyíték a mint az Ő szava!

"Én veled lészek!"

Isten megbízza Mózest a feladottra, de mindenek előtt biztosítja, hogy Ő vele lesz. Mózes nem egyedül indul neki a nép kivezetésének. Ott van vele Isten. Nem Mózes teszi a csodákat, hanem Isten, Mózes csak eszköz Isten kezében.

Isten veled és velem is van. Isten rád és rám akárcsak Mózesre feladatokat bíz. Mindenki kell tudja, fel kell ismerje amire Isten elhívta. Bármi legyen is az de tudnunk kell, hogy Isten velünk van, nem hagy egyedül a feladatok közepette, Ő mindig ott van velünk.

Gondviselő Isten

A rész elején megtudjuk azoknak számát akik Izráelből mentek el Egyiptomba: 70 ember.

József meghal és az a fáraó is aki ismerte őt. Izráel fiai Egyiptom földjén sokasodnak, és az új fáraó nehéz munkára fogja őket, mert félt tőlük. Ők építik Pitom és Rámszesz városát.

Kétségbe esésében az egyiptomi király a bábákat is felszólítja, hogy öljék meg az izráelita fiúgyermekeket, de ezek, mivel Istent félik nem teszik meg. Ekkor a fáráó minden elsőszülött fiúgyermek megölését elrendeli, nemzeti hovatartozástól függetlenül.

Egy Lévi nemzetségbeli családnak is fiúgyermeke születik, de mivel nem tudták rejtegetni egy gyékény kosárban a Nílus folyóba teszik, így talál rá a fáraó leánya, aki dajkát keres a gyermeknek. A dajka saját édesanyja lesz. A gyermek a Mózes nevet kapja.

Amikor felnő, látja hogy egy egyiptomi ver egy Izráelitát. Ő közbeszól és megöli az egyiptomit, majd később amikor két zsidó férfit lát veszekedni ott is be akar avatkozni, de itt szemére hányják hogy őket is megöli. Mózes tudja tette kiderült. Elmenekül a midián földjére, ahol segít Réhuel hét lányának az állatokat megitatni illetve megvédi őket az ellenséges pásztoroktól.

Mózes így kerül Réhuel házához, akinek legnagyobb lányát Czippórát elveszi feleségül és fia is születik Gerson.

"És lőn ama hosszú idő alatt, meghala az Égyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt, és kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez.
És meghallá Isten az ő fohászkodásukat és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről.
És megtekinté Isten az Izráel fiait és gondja vala rájok Istennek."

Izráel fiai pedig fohászkodtak Istenhez szolgaságuk miatt és Isten meghallja ezt és gondoskodik róluk.

Először figyeljük meg a bábák viselkedését. Bármennyire is a fáráó nyomása és parancsa alatt vannak, mégis Istennek engedelmeskednek és nem ölik meg a gyermekeket. Mi is megtanulhatjuk azt, hogy bármilyen külső tényező is hat ránk Istenhez mindig hűek kell legyünk, mindig Neki kell engedelmeskednünk!

A történetnek másik mondanivalója az, hogy Isten minden körülmények között gondot visel az Ő népéről.
Egyiptom királya bármilyen módszert is talál ki azért hogy Izráel fiait elnyomja, megölje, Isten mégis gondot visel az Övéire.
Csodálatos az, ahogy Mózes megmenekül egy gyékénykosárban a Níluson és az is, hogy saját édesanyja fogja szoptatni, nevelni.
Isten így visel gondot rólunk is nap mint nap. Figyelmesen gondoljuk végig életünket és észrevehetjük Isten gondviselését a mi életünkben is!