2011. március 5., szombat

Az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten!

Mózes a Sinai hegyén van Istennel. A nép eközben mivel Mózes már negyven napja volt távol tőlük elkezd bizonytalankodni és Árontól azt kérik hogy csináljon nekik öntött istent, Áron aranyborjút önt a nép pedig azt tiszteli és annak ül ünnepet.

Isten szól Mózesnek hogy mit tett a nép, Mózes pedig amikor ezt látja összetöri a két kőtáblát amelyeket Isten írt, a népet pedig megbünteti. Összetöri a borjút és annak aranyporát megitatja az emberekkel, háromezer embert öl meg Lévi fiaival ezen a napon.

Ezt követően Mózes az Úr kegyelmét, bocsánatát kéri.

Isten pedig megbocsájt ismét!
'Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú."(2 Mózes 34, 6)

Isten ismét kőtáblára írja a tíz parancsolatot, Mózes amikor ismét elhozza Istentől a parancsolatokat az ő arca ragyogott.

A nép Mózes vezetésével pedig teljesíti mindazt amit az Úr kért:
"És eljöve mindenki, a kit a szíve indíta, és a kit lelke hajt vala, és hozának áldozatot az Úrnak, a gyülekezet hajlékának készítéséhez, és annak minden szolgálatához, és a szent ruhákhoz valókat." (2 Mózes 35, 21)

Megépítik a sátort és elkészítenek mindent úgy ahogy az Úr elrendelte.
Ezt követően felhő borította el a sátrat:
"És a felhő befedezé a gyülekezet sátorát, és az Úrnak dicsősége betölté a hajlékot.
És Mózes nem mehete be a gyülekezet sátorába, mert a felhő rajta nyugovék, és az Úrnak dicsősége tölté be a hajlékot. És mikor a felhő felszáll vala a hajlékról, az Izráel fiai elindulának; így lőn egész utazásuk alatt. Ha pedig a felhő nem szálla fel, ők sem indulának el, míg csak fel nem szálla. Mert az Úrnak felhője vala a hajlékon nappal, éjjel pedig tűz vala azon, az Izráel egész háznépének láttára, egész utazásuk alatt.
"

Ez pedig jel is volt egyben Izráel fiai számára, mert csak akkor folyattatták az útjukat amikor a felhő felszállt a sátorról, amikor a felhő a sátoron volt akkor megszakították az vándorlásukat. Így volt ez egész vándorlásuk alatt.

Ezeket a részeket olvasva eszünkbe jut, hogy hányszor elfordulunk mi is Istentől, a mi életünkben hányszor van úgy hogy Isten helyett más dolgokat követünk, Isten tisztelete helyett a pénz, az élvezetek hajhászása lesz a fontos.
Próbáljunk jobban oda figyelni a mi életünkre, mindig Isten legyen az első helyen, soha semmi ne tántorítson el minket a mi kegyelmes Urunktól, Istenünktől.

Ezekből a részekből szembetűnik Isten kegyelme, jósága. Izráel népe megint eltér az Úr által megszabott rendtől sőt, egy aranyborjút, egy tárgyat kezdnek el tisztelni és Isten még is megbocsájt!
Milyen csodálatos Istennek ez a nagy kegyelme, szeretete! Legyünk hálásak Istennek, tanuljuk meg a mi Urunktól a megbocsájtást, a szeretetet. Legyünk megbocsájtóak mi is embertársainkkal, valamint Isten és az emberek iránt is legyünk szeretettel!

Isten velünk van.

Isten elrendeli a sátor és a bizonyság ládájának az elkészítését valamint azt is hogy hogyan legyen a sátor berendezve, miképpen készüljön el az oltár.
Nagyon aprólékosan, részletesen, pontos adatokkal mondja el Isten Mózesnek, hogy minden hogyan készüljön el.

Áront és fiait nevezi ki Isten a sátor elkészítőinek és a papi feladatokat is ők kapják.
A papok ruháinak kinézetét is meghatározza Isten, valamint azt is, hogy Mózes hogyan szentelje fel őket a papi mivoltukra.

Az engesztelő áldozat bemutatását, a füstölgő oltár elkészítését valamint az évi engesztelő ünnepet is elrendeli az Úr:
"És egyszer egy esztendőben engesztelést végezzen Áron annak szarvainál az engesztelő napi áldozat véréből; egy esztendőben egyszer végezzen engesztelést azon, nemzetségről nemzetségre. Szentségek szentsége ez az Úrnak." 2 Mózes 30, 10

Isten elrendeli, hogy Izráel fiai közül aki a húsz évet betölti az áldozatot hozzon Ő neki.
Isten névszerint megnevezi azokat akik eltudják készíteni mindazt ami fából, aranyból és rézből készül:
"Ímé, név szerint meghívtam Bésaléelt, a Húr fiának Urinak fiát a Júda nemzetségéből. És betöltöttem őt Istennek lelkével, bölcsességgel, értelemmel és tudománynyal minden mesterséghez. Hogy tudjon kigondolni mindent, a mit aranyból, ezüstből, rézből kell csinálni. És foglaló köveket metszeni, fát faragni, és mindenféle munkákat végezni. És ímé Aholiábot is, Akhiszamáknak fiát a Dán nemzetségéből, mellé adtam; és adtam minden értelmesnek szivébe bölcseséget, hogy elkészítsék mind azt, a mit néked megparancsoltam." (2 Mózes 31, 2-6).

Isten ismét elrendeli a hetednap, a nyugalomnapjának megtartását.

Isten odaadja Mózesnek a két kőtáblát amelyeket maga Isten irt az ujjával:

"Mikor pedig elvégezte vele való beszédét a Sinai hegyen, által adá Mózesnek a bizonyság két tábláját, az Isten ujjával írt kőtáblákat." 2 Mózes 31, 18

Elolvasva ezeket a részeket rájöhetünk, megérthetjük azt, hogy Istennél minden milyen fontos, a legapróbb dolog is.

Az elolvasott részekből kitűnik az, hogy Isten a népével akar lenni, velük élni. Isten Izráel fiainak a hétköznapiban, ünnepnapjaiban egyaránt jelen van. Ez kitűnik a 29 rész utolsó két verésből is: "És az Izráel fiai között lakozom, és nékik Istenök lészek. És megtudják, hogy én, az Úr vagyok az ő Istenök, a ki kihoztam őket Égyiptom földéről, hogy közöttök lakozhassam, én, az Úr az ő Istenök. " ( 2 Mózes 29, 45-46)

Ugyan így Isten a mi életünkben is jelen akar lenni, engedjük be őt a mi életünkbe, nyissuk meg a mi szívünket Isten előtt. Isten nem egy távoli, megfoghatatlan Úr, hanem életünk minden napján jelen lévő Atya, aki mindig ott van velünk. Soha se feledjük el: nem vagyunk egyedül, Isten mindig velünk van!