2011. október 12., szerda

Szeretet

"Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet.
Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.
Mert ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é?
És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképen cselekesznek-é?
Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.
" (Mt 5, 43-48)

Jézus Krisztusnak ez a tanítása, rendelése mennyire nehéznek tűnhet nekünk: szeretni azokat akik gyűlölnek minket, vagy imádkozni az ellenségeinkért.

Emberi büszkeségünk tiltakozik ez ellen. Pedig ha ezt a rendelést megtartanánk mennyi konfliktus el lehetne kerülni, meglehetne oldani.

Jézus Krisztus tulajdonképpen az igazi szeretetre és megbocsájtásra tanít. A feltétel nélküli szeretetre. Könnyű azokhoz ragaszkodni, azokat szeretni akik minket is szeretnek. De akkor tudunk igazán Krisztus követői lenni, ha nem csak felebarátainkat, ismerőseinket, családtagjainkat szeretjük, hanem az ellenségeinket is. Nehéz de nem lehetetlen. Legyünk tökéletesek, igyekezzünk a tökéletességre erre int Jézus Krisztus.

Imádkozzunk, hogy adjon Isten erőt, hogy mindezeket megtudjuk tartani!

2011. október 5., szerda

Megbocsátás.

"Ne ítéljetek és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik" (Lk 6,37)

Amikor ezt verset verset olvastam az jutott az szembe, hogy mennyivel szebb, könnyebb lenne a mi életünk, ha Jézusnak ezeket a rendeléseit megtartanánk.

Milyen hajlamosak vagyunk másokat elítélni, kárhoztatni. Sokszor nem is ismerjük igazán az embertársunkat és már véleményt mondunk, beskatulyázzuk. Elég ehhez ha valaki nem szimpatikus és már is ítélkezünk.

A megbocsátás pedig sokszor a legnehezebb. Ennek egyik oka a büszkeség, nem szeretnénk megalázkodni, inkább mindig a másiktól várjuk el azt, hogy odajöjjön hozzánk bocsánatot kérni.
Vagy ha látszólag meg is bocsátunk, de valójában belülről nem. Pedig akkor teljes a megbocsátás ha ezt igazán őszintén tesszük.

Imádkozzunk, hogy adjon Isten erőt ahhoz, hogy igazán megtudjunk bocsátani, hogy ne kárhoztassunk és ne ítélkezzünk.

Tanuljuk meg a mi Urunk Jézus Krisztustól a megbocsátást!

2011. október 3., hétfő

Alamizsnát adni

"Vigyázzatok, hogy alamizsnátokat ne osztogassátok az emberek előtt, hogy lássanak titeket; mert különben nem lesz jutalmatok a ti mennyei Atyátoknál. Azért mikor alamizsnát osztogatsz, ne kürtöltess magad előtt, a hogy a képmutatók tesznek a zsinagógákban és az utczákon, hogy az emberektől dícséretet nyerjenek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat. Te pedig a mikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a te jobb kezed; Hogy a te alamizsnád titkon legyen; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván." (Mt 6, 1-4)

Sokszor van lehetőségünk segíteni a rászorulókon akár alamizsna formájában is. Ilyenkor ha adunk, szeretjük hogy mások lássák, megdicsérjenek, ha van rá lehetőség valahol a mi nevünk megjelenjék, illetve az akinek adunk az köszönje meg és ha lehet nyíltan mindenki előtt.

Jézus Krisztus pont arra figyelmeztet, hogy ha alamizsnát adunk, akkor ezt ne úgy cselekedjünk hogy mindenki lássa. Tegyük meg ezt szerényen, híradások nélkül.

Nem az a fontos, hogy mások lássák, hogy mi adunk és ezért köszönetet mondjanak, vagy megdicsérjenek.
Ne ilyen céllal adjunk.

Imádkozzunk, hogy így tudjunk alamizsnát osztani, adni.