Feltámadt!

"És menjetek gyorsan és mondjátok meg az ő tanítványainak, hogy feltámadott a halálból; és ímé előttetek megy Galileába; ott meglátjátok őt, ímé megmondottam néktek."(Mt 28,7)

Húsvét Ünnepe van. A kereszténység egyik legnagyobb ünnepe. Ma ünnepeljük azt, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Feltámadt!

Ennek az Ünnepnek sok üzenete van ezek közül hármat szeretnék kiemelni.
Először is hogy Jézus Krisztus az Írást beteljesítette, másodszor a halált legyőzte és harmadszor ez által nekünk örök életet szerzett.

Milyen nagy öröm, hogy Jézus Krisztus minket megváltott! Legyünk hálásak ezért Istennek, dicsőítsük Őt!

Ezúton kívánok mindenkinek Áldott Húsvétot!

Jézus bevonul Jeruzsálembe

Ma Virág Vasárnapját ünnepeljük, amely napon arra emlékezünk, hogy az Úr Jézus Krisztus bevonul Jeruzsálembe.

A történet ismerős, Jézus szamárháton, a nép éljenzése, közepette, ruha és olajfaággal borított úton vonul be arra a helyre, ahol később elítélik, megfeszítik, de ne feledjük hogy Feltámad.

Egy gondolatot szeretnék kiemelni, amely eszembe jutott ez a történet kapcsán.

Jézus bevonulásakor az emberek dicsőítik, olajfaleveleket, felsőruhájukat dobják az útra ahol a Krisztus vonul, közben azt kiáltja, hogy Ő Dávid fia: "Az előtte és utána menő sokaság pedig kiált vala, mondván: Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, a ki jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban!" (Mt 21,10).

De mi történik később? Ugyan ez a nép keresztre küldi Jézust Pilátus udvarában.
Vajon mi hogy viselkedünk? Milyen ami viszonyunk Jézus Krisztussal a mi Megváltónkal?

Mindig ki tudunk állni mellette, mindig dicsőítsük, mindig fel tudjuk vállalni azt, hogy mi Krisztus követői vagyunk? Körülményektől, élethelyzettől függetlenül ki merjük jelenteni hogy ő a mi Megváltónk? Vagy a mi álláspontunk is olyan minden ennek a népnek, akik néha éltetik, néha meg megtagadják?

Ne féljünk felvállalni azt, hogy mi Krisztus követők vagyunk, azt, hogy nem csak bolyongunk ezen a földön, hanem életünknek célja van, az hogy Isten gyermekei legyünk és azok is maradjunk, hogy van nekünk Megváltónk, a mi Urunk Jézus Krisztus!

Rend

Mózes negyedik könyvének első négy részében Isten elrendeli Izráel törzseinek a feladatait és egyben a férfiak meg is számláltatnak és elmondhatjuk, hogy egy nagy népről van szó.

Minden törzs megkapja a maga feladatát, sőt még azt is megmondja Isten, hogy ki hol vonuljon amikor harcba mennek. Isten megerősíti azt, hogy Léviták lesznek a papok és elrendeli azt is, hogy amikor tovább haladnak a vándorlás alatt, hogyan és kik legyenek azok akik a sátort tovább viszik egyik helyről a másikra.

Isten rendelései egyben rendet és egy rendszert jelentenek Izráel népe számára, hisz egy ilyen nagy nép esetében egy meghatározott rendszer elengedhetetlen.

Mit is üzen ez számunkra? Azt hogy mennyire fontos az, hogy a mi életünket ne egyik napról a másikra éljük, ne szervezetlenül mind akinek minden mindegy, hanem tegyünk rendet a mi életünkben, a mi életterünkben, ne felelőtlenül éljünk, hanem tudatosan.

Ami fontos, hogy a mi életrendünket, életstílusunkat Isten törvényei, rendelései, tanácsai szerint alakítsuk ki. Ne csak mi mondjuk magunkról, hogy Isten gyermekei vagyunk, hanem ezt a környezetünk is észre vegye, és ezért ne minket dicsérjenek, hanem a mi kegyelmes Istenünket dicsőítsék. Ahogy ezt Jézus Krisztus, a mi Megváltónk mondta: "Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat." (Mt 5,16).

Gondviselés, szeretet.

Mózes harmadik könyvéből Isten gondoskodása, szeretete válik nyilvánvalóvá Izráel népe iránt.

Ebben a könyvben, mind a 27 részben Isten felkészíti, tanítja népét, hogy hogyan kell majd éljenek a jövendőben.
Az élet minden területére kihatnak és minden szociális réteghez szólnak a tanítások: a papoktól a szolgákig, az Izráelitáktól a jövevényekig, az egészségestől a betegekig, a papi szertartásoktól a családi életig.

Az egészet áthatja Isten szeretete, Isten azt akarja, hogy az emberek tiszteljék és szerető Atyaként tekintsék Őt. A rendelések az ember életét óvják, teszik jobbá. Akik ezeket a rendeléseket, tanításokat megtartják azoknak, nem csak szociális szempontból lesz jobb, teljesebb az életük, hanem az Istennel való viszonyuk is harmonikus lesz.

Isten úgy ahogy Izráel népének a javát akarja, ugyan úgy a mi életünkről is gondot visel.
A parancsolatok, a rendelések, tanítások akár az Ó akár az Új Szövetséget olvassuk a mi életünk jobbá, szebbé tételéért adattak és azért, hogy Isten igazi gyermekei lehessünk.
Milyen nagy öröm és kegyelem hogy Isten gyermekei lehetünk és Őt a mi Atyánknak szólíthatjuk.