Hol van ami szívünk?

"Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják; Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.
Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is." (Mt 6, 19-21)

Amikor ezt a részt olvastam az jutott eszembe, hogy milyen sok időt töltünk el azzal, hogy a földi kincseket, anyagi biztonságot megszerezzük. Sokszor csak az anyagi javak megszerzésére koncentrálunk.

Jézus Krisztus pedig azt tanítja, hogy ne e világon halmozzunk fel vagyont, kincseket.
Inkább az Istennek országát keressük, Mennyei kincseket gyűjtsünk. Milyen nagy kincs az, hogy van nekünk Megváltónk, a mi Úrunk Jézus Krisztus.

Ne a földi kincsek keresésével legyünk elfoglalva, mert ha csak erre koncentrálunk, akkor a mi szívünk nem tud oda figyelni az igazi kincsre, a mi Úrunk Jézus Krisztusra. Mert ahogy Jézus tanít minket: ahol van a mi kincsünk, ott van a mi szívünk is!

Endelemsség

"És lőn, hogy mikor a sokaság hozzá tódult, hogy hallgassa az Isten beszédét, ő a Genezáret tavánál áll vala; És láta két hajót állani a vizen: a halászok pedig, miután azokból kiszállottak, mossák vala az ő hálóikat. És ő bemenvén az egyik hajóba, a mely a Simoné vala, kéré őt, hogy vigye egy kissé beljebb a földtől: és mikor leült, a hajóból tanítá a sokaságot. Mikor pedig megszünt beszélni, monda Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra. És felelvén Simon, monda néki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, még sem fogtunk semmit: mindazáltal a te parancsolatodra levetem a hálót. És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát keríték be; szakadoz vala pedig az ő hálójuk. Intének azért társaiknak, a kik a másik hajóban valának, hogy jőjjenek és segítsenek nékik. És eljövén, megtölték mind a két hajót, annyira, hogy csaknem elsülyedének. Látván pedig ezt Simon Péter, Jézusnak lábai elé esék, mondván: Eredj el én tőlem, mert én bűnös ember vagyok, Uram! Mert félelem fogta körül őt és mindazokat, a kik ő vele valának, a halfogás miatt, a melyet fogtak; Hasonlóképen Jakabot és Jánost is, a Zebedeus fiait, a kik Simonnak társai valának. És monda Simonnak Jézus: Ne félj; mostantól fogva embereket fogsz. És a hajókat a szárazra vonván, elhagyák mindenöket és követék őt." (Lk 5, 1-11)

Amikor ezt a történetet olvastam, két gondolat ragadott meg. Az egyik, hogy Istennél semmi sem lehetetlen, a másik az engedelmesség amelyet Péter tanúsított Jézus iránt.

Péter valószínűleg tapasztalt halász lehetett és annak ellenére, hogy egész éjszaka nem fogtak semmit, Jézus Krisztus szavára mégis ismét halászni kezd és nagyon sok halat fognak. Emberileg úgy tűnt, hogy már nem lehet halat fogni, hogy a tapasztalt halászok szakmájukban jártasok lehettek és mégis amikor Jézus szavának engedelmeskedtek hallal telt meg a hálójuk.

Sokszor mi is vagyunk úgy, hogy az Írás tanításait, Jézus szavait megtartani túl nehéznek gondoljuk. Sokszor esélyt sem adunk, meg sem próbáljuk azokat betartani. Például azt a tanítást, hogy szeretni az ellenségeinket, vagy megbocsájtani azoknak akik ellenünk vétkeztek. Meg se próbáljuk, mert büszkeségünk nem engedi, vagy azt várjuk, hogy a másik tegye meg helyettünk. Egy másik példa pedig, hogy ne aggodalmaskodjunk a következő nap felől. Milyen nehéz nem aggodalmaskodni. Ezeket megtartani néha, mind olyan lehetetlennek tűnnek.
Pedig a fenti példa is bizonyítja, hogy Jézus amit mond az mind úgy van. Péternek is lehetetlennek tűnt hogy halat fogjanak, de Jézus szavára engedett és a háló megtelt hallal.

Engedelmeskedjünk Jézus Krisztus tanításának, ne csak hallgatói legyünk az Igének, hanem megtartói is.

Bizonyságot tenni.

"Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat."(Mt 5,16)

Mi emberek sokszor úgy szeretünk jót cselekedni, hogy azt lehetőleg mások is lássák, és ha van mód rá ezért meg is dicsérjenek.

Jézus Krisztus pedig azt tanítja, úgy cselekedjünk jót, hogy ezért ne minket, hanem a mi Atyánkat dicsőítsék.
Kereszténynek lenni felelősség és feladat is, hisz úgy kell éljünk, hogy ne botránkoztassuk meg az embereket, hogy a mi életvitelünket látva vegyék észre azt, hogy jó Istenhez tartozni.

Azért imádkozzunk, hogy kis fények lehessünk ember társaink számára. Olyan legyen ami életünk, hogy azzal másoknak is bizonyságot tudjunk tenni arról, hogy mi Isten gyermekei vagyunk. Ezért pedig ne minket, hanem a mi Atyánkat dicsőítsék.

Kérjük Istent, hogy ebben segítsen meg minket!

Megtartani az Ige tanítását

"Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, a miket mondok?
Valaki én hozzám jő és hallgatja az én beszédimet és azokat megtartja, megmondom néktek, mihez hasonló. Hasonló valamely házépítő emberhez, a ki leásott és mélyre hatolt, és kősziklára vetett fundamentomot: mikor aztán árvíz lett, beleütközött a folyóvíz abba a házba, de azt meg nem mozdíthatta: mert kősziklán épült. A ki pedig hallgatja, de nem tartja meg, hasonló ahhoz az emberhez, a ki csak a földön építette házát fundamentom nélkül: a melybe beleütközvén a folyóvíz, azonnal összeomlott; és nagy lett annak a háznak romlása." (Lk 6, 46-49)

Amikor ezt a tanítást hallgattam egy gondolat ragadott meg: a hit élő hit kell legyen.
Jézus példája egyszerű, de mégis minden benne van. Akkor ha nem csak meghalljuk de meg is cselekedjük az Ige tanítását, a mi hitünk mindent át vészel.

Nem elég hallani a szép Igéket, gyönyörködni azoknak mondanivalójukban, az Ige tanítását meg is kell élni, meg kell cselekedni. Aktív keresztények kell legyünk, akik nem csak meghalljuk az Igét, hanem meg is cselekedjük.

Kérjük Isten, hogy segítsen abban, hogy az Igét ne csak meghalljuk, hanem cselekedjük is az Ige tanítását.
Életünkkel áldjuk Istent!

Megbocsátás.

"És ímé valami férfiak ágyon egy embert hozának, a ki gutaütött vala; és igyekezének azt bevinni és ő elébe tenni. De nem találván módot, hogy a sokaság miatt mikép vigyék őt be, felhágának a háztetőre, és a cseréphéjazaton át bocsáták őt alá ágyastól Jézus elé a középre. És látván azoknak hitét, monda: Ember, megbocsáttattak néked a te bűneid. Az írástudók pedig és a farizeusok elkezdének tanakodni, mondván: Kicsoda ez, a ki ily káromlást szól? Ki bocsáthatja meg a bűnt, hanemha egyedül az Isten? Jézus pedig észrevévén az ő tanakodásukat, felelvén, monda nékik: Mit tanakodtok a ti szívetekben? Melyik könnyebb, azt mondani: Megbocsáttattak néked a te bűneid; vagy azt mondani: Kelj fel és járj? Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma e földön megbocsátani a bűnöket, (monda a gutaütöttnek): Néked mondom, kelj fel, és fölvévén nyoszolyádat, eredj haza! És az rögtön felkelvén azok szemeláttára, fölvevé a min feküdt, és elméne haza, dicsőítvén az Istent. És az álmélkodás elfogá mindnyájukat, és dicsőíték az Istent, és betelének félelemmel, mondván: Bizony csodadolgokat láttunk ma!" (Lk 5, 18-26)

Amikor ezt a történetet olvastam két gondolat ragadott meg.

Az egyik azoknak a hite akik a beteg embert Jézushoz vitték. Semmi nem állhatott az útjukban, sem a tömeg, sem a falak. Hitték, tudták, hogy Jézus beteg hozzátartozójukat megtudja gyógyítani.

Mi tudunk-e így haladni, közeledni Jézus Krisztus felé? Tanuljunk meg csak Benne bízni és ne engedjük hogy bármi is meggátoljon abban, hogy Jézus felé haladjunk. Imádkozzunk hogy legyen erőnk járni azon az úton amely Jézushoz, a mi Megváltónkhoz vezet.

A másik Jézus Krisztus csodája. Az ahogy meggyógyítja a beteg embert. Nem csak fizikai gyógyulásról van szó, nem csak a betegségből gyógyít meg Jézus, hanem a bűneinktől is megszabadít.
A beteg ember meggyógyulva, bűneire bocsánatot kapva elmegy és dicsőíti Istent!

Isten azért, hogy a bűneinktől megszabadítson, a mi megváltásunkért a Szent Fiát adta. Milyen nagy szeretet és kegyelem ez!

Adjunk hálát Istenenk a kegyelméért, megbocsátásáért, szeretetéért.

Imádság

" És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, a kik a gyülekezetekben és az utczák szegeletein fenállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat.Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.
És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, a kik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg. Ne legyetek hát ezekhez hasonlók; mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle. Ti azért így imádkozzatok:
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;
Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.
A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.
És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;
És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen! " (Mt 6, 5-13)

Jézus tanít minket imádkozni, mert az embernek szüksége van az imádkozásra.
Az ima egy belsőséges dolog, egy fontos dolog amely által nem csak kérni kell, hanem hálát is adni. Jézus elmondja, hogy a mi Atyánk tudja, hogy nekünk mire van szükségünk.

Jézus egy imádságra tanít bennünket a Mi Atyánkra. Sokan sok magyarázatot hallottunk, olvastunk erről az imáról. Engem mindig ennek az imádságnak a szépsége, összetettsége, tömörsége fogott meg. Minden benne van amire az embernek szüksége lehet, benne van az imádat, a kérés, a hála.
Egy imádság amelyre maga Jézus Krisztus tanított minket!

Bízni Istenben

"És Jerikóba érkezének: és mikor ő és az ő tanítványai és nagy sokaság Jerikóból kimennek vala, a Timeus fia, a vak Bartimeus, ott üle az úton, koldulván.És a mikor meghallá, hogy ez a Názáreti Jézus, kezde kiáltani, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! És sokan feddik vala őt, hogy hallgasson; de ő annál jobban kiáltja vala: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! Akkor Jézus megállván, mondá, hogy hívják elő. És előhívják vala a vakot, mondván néki: Bízzál; kelj föl, hív tégedet. Az pedig felső ruháját ledobván, és felkelvén, Jézushoz méne. És felelvén Jézus, monda néki: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? A vak pedig monda néki: Mester, hogy lássak.Jézus pedig monda néki: Eredj el, a te hited megtartott téged. És azonnal megjött a szemevilága, és követi vala Jézust az úton." (Mk 10, 46-52)

Bartimeus kérését meghallgatja Jézus, vissza adja szeme világát, meggyógyítja vakságát.
Amikor ezt a részt olvastam egy gondolat ragadott meg: Bartimeusnak fontos volt, hogy lásson és ezt Jézus tudta. Meghallgatja kérését és meggyógyítja.

Az emberek tiltani akarták Bartimeust, hogy hagyja békén Jézust, de ő nem ezt tette, hanem könyörgött, kiáltott Jézus segítségért. Jézus pedig meghallgatta.

Tudunk-e mi így könyörögni a mi urunkhoz? Oda tudjuk vinni a mi kéréseinket Ő hozzá?

Bartimeus tudta, hogy rajta senki más nem segíthet csak a Megváltó!
Mi is bátran vigyük Isten elé kéréseinket, még akkor is ha látszólag nincs rá megoldás, mert Istennél semmi sem lehetetlen!

Bartimeus követi Jézust az úton, mert az az ember aki megtapasztalja Jézus Krisztus szeretetét, csak követni tudja Őt,, az mindig Jézussal akar lenni!

Nyugodalmat találni.

"Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket." (Mt 11, 28)

Milyen csodálatosak Jézusnak ezen szavai is. Nála meglehet pihenni, lelehet tenni a terheket, ha elfáradtunk.

Sokszor érezzük úgy, hogy lelkileg belefáradtunk a mindennapokban, hogy az erőnk már elfogyott, hogy túl nehezek a feladatok, hogy elfáradtunk. Ilyenkor is mehetünk a mi Megváltó Urunkhoz. Jézus Krisztusra mindig számíthatunk.

Jézus tudta és tudja, hogy néha nehéz a mi életünk, hogy néha megtorpanunk, kimerülünk. Ezért is hív bennünket, mert szeret, mert Nála nyugodalmat lehet találni!

Ne aggodalmaskodjunk.

"Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet? Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál?
Kicsoda pedig az közületek, a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy araszszal?
Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak; De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy. Ha pedig a mezőnek füvét, a mely ma van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek?
Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek. Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja." (Mt 6, 25-34)

A mai anyagi világban, hajlamosak vagyunk többet gondolni az anyagiakra, arra hogy mindenünk meglegyen, hogy ne szenvedjünk hiányt.

Sokszor az anyagiak kerülnek az első helyre, és az imádkozás, a hitéletünk háttérben szorul. Aggodalmaskodásunk kihat az élet minden területére így néha csak a pénzre és más földi javakon jár az eszünk.

Jézus a hegyi beszédnek ebben a részében arra figyelmeztet hogy ne aggodalmaskodjunk, mert az Úrnak gondja van mi reánk. Keressük inkább az Istennek az országát és mindezek megadatnak nékünk.

Tanuljunk meg Istenben bízni a mi életünket teljesen az anyagiakkal és más aggodalmaskodásainkkal együtt az Ő kezébe letenni.