2012. április 19., csütörtök

Öt kenyér és két hal

"És kimenvén Jézus nagy sokaságot láta, és megszáná őket, mert olyanok valának, mint a pásztor nélkül való juhok. És kezdé őket sokra tanítani.
Mikor pedig immár nagy idő vala, hozzámenvén az ő tanítványai mondának: Puszta ez a hely, és immár nagy idő van: Bocsásd el őket, hogy elmenvén a körülfekvő majorokba és falvakba, vegyenek magoknak kenyeret; mert nincs mit enniök. Ő pedig felelvén, monda nékik: Adjatok nékik ti enniök. És mondának néki: Elmenvén, vegyünk-é kétszáz pénz árú kenyeret, hogy enni adjunk nékik?
Ő pedig monda nékik: Hány kenyeretek van? Menjetek és nézzétek meg. És megtudván, mondának: Öt, és két halunk. És parancsolá nékik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként a zöld pázsitra. Letelepedének azért szakaszonként, százával és ötvenével. Ő pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy tegyék azok elé; és a két halat is elosztá mindnyájok között. Evének azért mindnyájan, és megelégedének; És maradékot is szedének fel tizenkét tele kosárral, és a halakból is. A kik pedig a kenyerekből ettek, mintegy ötezeren valának férfiak.
"
(Mk 6, 34-44)

Bizonyára már több igemagyarázatot olvastunk, hallottunk a fenti történetről, amikor Jézus megvendégel öt ezer embert öt kenyérből és két halból.

Ebben a bejegyzésemben egy dolgot szeretnék kiemelni, még pedig azt, hogy Istennél semmi sem lehetetlen.
Jézus, miután befejezte a tanítást, azt mondja a tanítványoknak, hogy adjanak enni az embereknek. Azok csodálkozva, talán kételkedve kérdezik meg hogy "Elmenvén, vegyünk-é kétszáz pénz árú kenyeret, hogy enni adjunk nékik?"
Jézus erre megkérdezi, hogy mennyi kenyerük van, amire jön is a válasz, hogy öt kenyér és két hal. Jézus hálát ad, elosztja a kenyereket és a két halat, és mindenki jól lakik, sőt még meg is marad tizenkét kosárral.

Igen, mert Istennél semmi sem lehetetlen! Sokszor van úgy a mi életünkben, akár anyagiakra nézve is, hogy kilátástalannak látjuk helyzetünket, aggódunk a mindennapi betevő felől, nem tudjuk, hogy hogy lesz holnap.

A fenti történet azonban tanít minket, hogy Istennek gondja van ránk, gondja van arra, hogy mindennap meg legyen a mi testi, lelki táplálékunk is. Tanuljuk meg a mi életünket teljesen Isten kezébe letenni, próbáljunk meg nem aggodalmaskodni, mert a mi Urunknak gondja van mi reánk! Legyünk hálásak a mi gondviselő Istenünknek az Ő Áldásaiért!

2012. április 8., vasárnap

Boldogok, a kik nem látnak és hisznek.

"Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, a kit Kettősnek hívtak, nem vala ő velök, a mikor eljött vala Jézus. Mondának azért néki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Ő pedig monda nékik: Ha nem látom az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképen el nem hiszem. És nyolcz nap múlva ismét benn valának az ő tanítványai, Tamás is ő velök. Noha az ajtó zárva vala, beméne Jézus, és megálla a középen és monda: Békesség néktek! Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő. És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem! Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, a kik nem látnak és hisznek."
(Jn 20, 24-29)

Jézus Krisztus Feltámadásának Ünnepe van. Jézus a hálált legyőzte, az Írást beteljesítette és mindezt értünk tette.

A fenti Ige részben, Tamás és Jézus Krisztus találkozásának lehetünk a tanúi, azt követően hogy a Mester feltámadt.
Tamás nem hisz a tanítvány társainak, amikor azok elmondják, hogy találkoztak a Feltámadottal, hogy Jézus Él.
Tamás számára bizonyíték kell, hogy lássa a sebeket, amelyek a megfeszítéskor keletkeztek. Jézus azonban nem hagyja Tamás kishitűséget, kételkedését válasz nélkül, hanem megjelenik neki is. Tamás már hisz és felismeri Jézusban az Urát, Istenét.

Sokszor mi is, és a tudományra alapuló világunk egy része is, ilyen "Tamásként" gondolkodik: hiszem ha látom, hiszem ha bebizonyítják, hiszem ha még egyszer megtörténik. Szkeptikusan, hitetlenül, kételkedve fogadja a világ Jézus feltámadásának a tényét.
Milyen érdekes, hogy a mai modern tudomány sok mindent betudott bizonyítani, reprodukálni, de a feltámadást nem. Igen, mert Krisztus feltámadása egy csoda, legyőzése a halálnak, bizonysága annak, hogy mi is feltámadunk.

Milyen csodálatos hogy Jézus a kételkedő embernek is megjelenik. Nem hagyja Tamást az ő kételyei közt, Tamás pedig felismeri a Megváltót.

Jézus ma is ott van ami életünkben. Hányszor volt úgy a mi életünk során, hogy amikor kételkedtünk, amikor hitünk megfogyatkozásnak indult vagy kilátástalannak láttuk a mi életünket, akkor Isten megsegített mintegy bizonyságát adva annak, hogy Ő velünk van!

Jézus válasza Tamásnak üzenet számunkra is: "boldogok, a kik nem látnak és hisznek".

Minden kedves blog olvasónak kívánok Áldott Húsvétot!

2012. április 1., vasárnap

A prófécia beteljesülése: Jézus bevonulása Jeruzsálembe

"És mikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Bethfagéba, az olajfák hegyéhez jutottak vala, akkor elkülde Jézus két tanítványt,
És monda nékik: Menjetek ebbe a faluba, a mely előttetek van, és legott találtok egy megkötött szamarat és vele együtt az ő vemhét; oldjátok el és hozzátok ide nékem. És ha valaki valamit szól néktek, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rájuk: és legott el fogja bocsátani őket.
Mindez pedig azért lett, hogy beteljesedjék a próféta mondása, a ki így szólott:
Mondjátok meg Sion leányának: Ímhol jő néked a te királyod, alázatosan és szamáron ülve, és teherhordozó szamárnak vemhén. A tanítványok pedig elmenvén és úgy cselekedvén, a mint Jézus parancsolta vala nékik, Elhozák a szamarat és annak vemhét, és felső ruháikat rájuk teríték, és ráüle azokra. A sokaság legnagyobb része pedig felső ruháit az útra teríté; mások pedig a fákról galyakat vagdalnak és hintenek vala az útra. Az előtte és utána menő sokaság pedig kiált vala, mondván: Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, a ki jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban!"

(Mt 21, 1-9)

Ma Virágvasárnapját ünnepeljük, Jézus bevonulását Jeruzsálembe, oda ahol később elítélik, megfeszítik, de feltámad.

A bevonuláskor a Jézust dicsőítő tömeg egy része később Pilátus előtt azt kiáltja "feszítsd meg!". Mi hogyan viselkedünk Krisztussal szemben? Mindennapi életvitelünk arról tesz bizonyságot hogy Krisztus tanítványai, követői vagyunk? Vagy csak ünnepi keresztények vagyunk, akik a nagy ünnepek és a Vasárnapok alkalmával vállaljuk kereszténységünket, viselkedünk Krisztus követőkhöz illően? Vagy olyanok vagyunk mint az a tömeg, aki később Jézus ellen fordul, amikor a körülmények megváltoznak?

Kérjük Istent, hogy adjon erőt, hogy ne csak az ünnepek alkalmával tudjuk dicsőíteni Krisztust, hanem életünk minden órájában.

Jézus bevonulása Jeruzsálemben - amint az evangélista is megjegyzi - , egy prófécia beteljesülése is (Zak 9,9). Ez megerősít bennünket abban, hogy mind az amit Krisztus jövendölt azok befognak teljesülni. Ő vissza fog jönni dicsőségben a második eljövetelekor! Ebben a reménységben és hitben készüljünk Húsvétra, a Feltámadás ünnepére.