Vigasztaló Szent Lélek

"És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké.
Az igazságnak ama Lelkét: a kit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad."
(Jn 14,16-17)

"Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek."
(Jn 14,26)

Pünkösd Ünnepe van, a Szent Lélek kitöltetése a tanítványokra és az ott összegyűlt emberekre. Ekkor alakult meg az első keresztyén gyülekezet is.

Amint a fenti Ige versekből is olvashatjuk, Jézus Krisztus még a halála előtt megígérte, hogy elküldi a vigasztaló Szent Lelket a tanítványoknak. Ezt szeretném kiemelni most a Pünkösd történetéből.

A Szent Lélek kitöltetésének egyik nagy áldása számunkra, mai tanítványoknak, a vigasztalás. Lehetünk bármilyen nehézség közepette, lehet gazdasági válság, betegség, lehetnek megpróbáltatások, de mindig van Vigasztalónk, a Szent Lélek.

Sokszor van úgy életünk során, hogy a keserűség, a kilátástalanság miatt nem látunk megoldást, úgy érezzük már már nincs kiút, összeroppanunk, már-már feladjuk. Ilyen helyzetekben jusson eszünkbe az Úr Jézus ígéretének a beteljesülése, az, hogy van nekünk Vigasztalónk.

Engedjük a Szent Lélek erejét, vigasztalását hogy átjárja a mi életünket. Adjunk hálát Istennek, hogy elküldte a Szent Lelkét a mi bátorításunkra, vigasztalásunkra.

Áldott Pünkösdöt kívánok minden kedves blog olvasónak!

Mennybemenetel

"Kivivé pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket. És lőn, hogy míg áldá őket, tőlök elszakadván, felviteték a mennybe. Ők pedig imádván őt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe; És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Ámen."
(Lk 24, 50-53)

"És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!"
(Mt 28, 18-20)


Ma, Jézus Krisztus mennybemenetelét ünnepeljük.

Máté Evangéliumának utolsó versei arról tesznek bizonyságot, hogy az Úr Jézus, amikor utoljára beszél a tanítványokkal, egy biztató, bátorító üzenetet hagy hátra: "Én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig".

Ez a bátorítás szólt az akkor ott lévőknek, de szól a mai embereknek is. Soha nem vagyunk egyedül, az Úr Jézus mindig ott van velünk. Bármilyen élethelyzetben találjuk magunkat, akár bánatban, gyászban, anyagi nehézségekben vagy örömben, boldogságban Ő mindig velünk van.

Milyen jó tudni ezt, hogy soha sem vagyunk egyedül! Adjunk hálát Istennek azért, hogy Ő mindig velünk van.

Hit és hálaadás

"És lőn egy napon, hogy ő tanít vala: és ott ülének a farizeusok és a törvénynek tanítói, a kik jöttek Galileának és Júdeának minden faluiból és Jeruzsálemből: és az Úrnak hatalma vala ő vele, hogy gyógyítson. És ímé valami férfiak ágyon egy embert hozának, a ki gutaütött vala; és igyekezének azt bevinni és ő elébe tenni. De nem találván módot, hogy a sokaság miatt mikép vigyék őt be, felhágának a háztetőre, és a cseréphéjazaton át bocsáták őt alá ágyastól Jézus elé a középre. És látván azoknak hitét, monda: Ember, megbocsáttattak néked a te bűneid. Az írástudók pedig és a farizeusok elkezdének tanakodni, mondván: Kicsoda ez, a ki ily káromlást szól? Ki bocsáthatja meg a bűnt, hanemha egyedül az Isten? Jézus pedig észrevévén az ő tanakodásukat, felelvén, monda nékik: Mit tanakodtok a ti szívetekben? Melyik könnyebb, azt mondani: Megbocsáttattak néked a te bűneid; vagy azt mondani: Kelj fel és járj? Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma e földön megbocsátani a bűnöket, (monda a gutaütöttnek): Néked mondom, kelj fel, és fölvévén nyoszolyádat, eredj haza! És az rögtön felkelvén azok szemeláttára, fölvevé a min feküdt, és elméne haza, dicsőítvén az Istent. "
(Lk 5,17-25)

A fenti történetben azt olvashatjuk, hogy Jézus miképpen gyógyít meg egy gutaütött beteget, akit ismerősei a ház tetőn keresztül engednek le Ő hozzá, hogy meggyógyítsa, mert a házba nem tudnak bemenni a sokaság miatt. Jézus látván ezeknek hitét megbocsájtja a beteg ember bűneit és meggyógyítja.

Két dolgot szeretnék kiemelni ebből a történetből.

Az első, hogy Jézus látta beteg hozzátartozóinak a hitét, azt, hogy semmi sem akadályozta meg ezeket az embereket abban, még a háztetőnek megbontása sem, hogy a beteget eljuttassák Ő hozzá.
Ezek az emberek tudták, hitték azt, hogy Jézus képes csodát tenni és a beteg embertársukat meggyógyítani.

Nekünk van ilyen erős hitünk? Tudunk így hinni Istenben? Eltudjuk hinni, hogy Istennél semmi sem lehetetlen? Tudunk hittel imádkozni, hittel kérni?

Jézus látja ezeknek az embereknek a hitét és meggyógyítja a beteget, illetve megbocsájtja annak bűneit. Igen, mert Jézus látja a mi szívünket, ismer bennünket, ismeri a mi hitünket.

Kérjük Istent, hogy adjon nekünk erős, kitartó, feltétel nélküli hitet.

A második dolog amit ki szeretnék emelni ebből a történetből az az, amit a meggyógyult ember tesz: dicsőíti Isten. Igen, mert ha igaz és tiszta szívvel hiszünk Istenben és felismerjük az Ő áldásait, kegyelmének ajándékait a mi életünkben, akkor elmaradhatatlan kell legyen a hála és Isten dicsőítése.

Imádságainkban mindig legyen ott a hálaadás és a dicsőítés is!
Adjunk hálát és dicsőítsük a mi Urunkat, Istenünket!