Nemcsak kenyérrel él az ember

"Jézus pedig Szent Lélekkel telve, visszatére a Jordántól, és viteték a Lélektől a pusztába
Negyven napig, kísértetvén az ördög által. És nem evék semmit azokban a napokban; de mikor azok elmúltak, végre megéhezék.
És monda néki az ördög. Ha Isten Fia vagy, mondd e kőnek, hogy változzék kenyérré.
Jézus pedig felele néki, mondván: Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden ígéjével.
Majd felvivén őt az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatá néki e föld minden országait egy szempillantásban, És monda néki az ördög: Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét; mert nékem adatott, és annak adom, a kinek akarom;
Azért ha te engem imádsz, mindez a tied lesz. Felelvén pedig Jézus, monda néki: Távozz tőlem, Sátán; mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.
Azután Jeruzsálembe vivé őt, és a templom ormára állítván, monda néki: Ha Isten Fia vagy, vesd alá magad innét; Mert meg van írva: Az ő angyalinak parancsol te felőled, hogy megőrizzenek téged; És: Kezökben hordoznak téged, hogy valamikép meg ne üssed lábadat a kőbe.
Felelvén pedig Jézus, monda néki: Megmondatott: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.
És elvégezvén minden kísértést az ördög, eltávozék tőle egy időre.
Jézus pedig megtére a Léleknek erejével Galileába: és híre méne néki az egész környéken. "
(Lk 4,1-14)

A fenti történetben Jézusnak az ördög által való megkísértését olvashatjuk. A történet által megerősítést, bátorítást nyerhetünk a mindennapi kísértések legyőzősére.

Az ördög, ahogy Lukács evangélista nevezi a kísértőt, három módon akarja Jézus Krisztust rávenni arra, hogy neki engedelmeskedjen.

Az első, a kenyér, az eledel. Jézus azonban vissza utasítja, hogy a köveket kenyéré változtassa, annak ellenére, hogy negyven napig böjtöl és nem evett, sőt egy Igével válaszol: "nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden igéjével."
Mai világunkban az emberek az eledelért, az anyagi jólétért milyen sok dologra képesek. Hányszor van úgy, hogy Vasárnap nem megyünk el templomba mert ép munkánk van, vagy hétköznapokon elmaradnak a Biblia olvasások, az imádságok, mert fáradtra dolgozzuk magunkat. Pedig a mi munkánk hiábavaló, ha nincs rajta Isten áldása. Az Ige, mint mindennapi lelki táplálék, az imádság fontosabb kellene legyen minden más dolognál. Milyen szép és áldásos az, amikor az ember egy imával, Isten igéjével kezdi és zárja a napot, vagy mindennap meg van az a meghatározott idő, amit akár egyedül, akár családjával Istennek szentel.

A második módja a hatalom, a gazdagság. A kísértő megmutatja a világ összes országát Jézusnak, és felajánlja hogy ezt mind neki adja, ha neki szolgál. Jézus ismét egy Igével válaszol: "Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj."
A hatalom, a mások feletti uralkodási vágy, a felsőbb rendűség minden idők emberének egyik fontos vágya, álma. Emberek mennyi rosszra képesek azért, hogy felsőbbrendű legyen embertársánál. Néha nem fontos sem mások élete, sem Isten Igéjének tanítása csak elérjék ezt a célt. Fontos hogy úgy éljünk, hogy életünkkel mindig Istent tiszteljük, hogy ne a pénzt, a hatalmat, az anyagiakat imádjuk, hanem csak egyedül a mi megtartó és kegyelmes Istenünket.

A harmadik módja a kísértésnek az, amikor Jézust a templom ormán ara kéri a kísértő, hogy ugorjon le, mert Isten angyalai vigyáznak majd rá. Jézus azonban szintén Igével válaszol: "Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet."
Az előző kísértésekben, ha az emberi gyarlóságot akarta az ördög felhasználni célja érdekében(eledelt és a hatalmat), most, az Istenben hívő embernek egyik gyengeségét veszi elő, hogy célt érjen: azt amikor az ember azt gondolja, hogy neki semmit sem kell tegyen, nem kell dolgozzon mert Isten úgy is gondot visel. A történelem során és napjainkban is vannak olyan emberek akik ezt így gondolják. Pedig a keresztyén ember imádkozik és dolgozik. De előrehaladást, gyarapodását nem magának, hanem Isten áldásának tudja be és ezért hálát tud adni. Hat napon át dolgozik, végzi minden munkáját de a hálaadás napját Istennel tölti.

Figyeljük meg, hogy Jézus Krisztus mind három esetben Isten Igéjével válaszol a kísértőnek. Ez tanítás, intés számunkra is, hogy fontos az Isten Igéjével foglalkozni, azt hallgatni, olvasni, tanulni, fontos Isten kezébe letenni a mi életünket, mert akkor minden élethelyzetben a tarsolyunkban lesz egy Ige, amely erőt adhat, bátoríthat, bölcsebbé tehet bennünket.

Vigasztaló Szent Lélek

"És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké.
Az igazságnak ama Lelkét: a kit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad."
(Jn 14,16-17)

"Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek."
(Jn 14,26)

Pünkösd Ünnepe van, a Szent Lélek kitöltetése a tanítványokra és az ott összegyűlt emberekre. Ekkor alakult meg az első keresztyén gyülekezet is.

Amint a fenti Ige versekből is olvashatjuk, Jézus Krisztus még a halála előtt megígérte, hogy elküldi a vigasztaló Szent Lelket a tanítványoknak. Ezt szeretném kiemelni most a Pünkösd történetéből.

A Szent Lélek kitöltetésének egyik nagy áldása számunkra, mai tanítványoknak, a vigasztalás. Lehetünk bármilyen nehézség közepette, lehet gazdasági válság, betegség, lehetnek megpróbáltatások, de mindig van Vigasztalónk, a Szent Lélek.

Sokszor van úgy életünk során, hogy a keserűség, a kilátástalanság miatt nem látunk megoldást, úgy érezzük már már nincs kiút, összeroppanunk, már-már feladjuk. Ilyen helyzetekben jusson eszünkbe az Úr Jézus ígéretének a beteljesülése, az, hogy van nekünk Vigasztalónk.

Engedjük a Szent Lélek erejét, vigasztalását hogy átjárja a mi életünket. Adjunk hálát Istennek, hogy elküldte a Szent Lelkét a mi bátorításunkra, vigasztalásunkra.

Áldott Pünkösdöt kívánok minden kedves blog olvasónak!

Mennybemenetel

"Kivivé pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket. És lőn, hogy míg áldá őket, tőlök elszakadván, felviteték a mennybe. Ők pedig imádván őt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe; És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Ámen."
(Lk 24, 50-53)

"És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!"
(Mt 28, 18-20)


Ma, Jézus Krisztus mennybemenetelét ünnepeljük.

Máté Evangéliumának utolsó versei arról tesznek bizonyságot, hogy az Úr Jézus, amikor utoljára beszél a tanítványokkal, egy biztató, bátorító üzenetet hagy hátra: "Én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig".

Ez a bátorítás szólt az akkor ott lévőknek, de szól a mai embereknek is. Soha nem vagyunk egyedül, az Úr Jézus mindig ott van velünk. Bármilyen élethelyzetben találjuk magunkat, akár bánatban, gyászban, anyagi nehézségekben vagy örömben, boldogságban Ő mindig velünk van.

Milyen jó tudni ezt, hogy soha sem vagyunk egyedül! Adjunk hálát Istennek azért, hogy Ő mindig velünk van.