1 Mózes 37
A rész azt meséli el, hogy József, Jákób kedvenc fia, hogyan kerül el Egyiptomba.
Az atyja jobban szerette testvéreinél, szép ruhákban járatta, és József is hírt vitt a testvéreitől atyjuknak.
A testvérei ezért nagyon irigyek voltak rá, sőt a két álom után még jobban meggyülőlik. Azt álmodta először, hogy testvérei kévéi meghajolnak az ő kévéi előtt, második alkalommal, pedig hogy 11 csillag, valamint a nap és a hold meghajolnak előtte.
Egy nap amikor atyjuk ki küldi Józsefet hogy hírt vigyen tesvéreiről, ezek eldöntik, hogy megölik. Kezdetben Rúben tanácsára nem ölik meg csak egy kiszáradt kútba vetik, majd Juda tanácsára eladják egy karavánnak. A József szép ruháit állat vérbe mártják, és haza viszik atyjuknak, akinek azt mondják, hogy vadállat tépte szét. Jákób gyászolja kedvenc fiát.
A történet végén megtudjuk, hogy a kereskedő karaván eladja Józsefet Potifárnak, az egyiptomi fáraó főemberének, a testőrök főhadnagyának.
Ez a kis történet milyen sok mindenre tanít bennünket.
Először is, hogy a szülők ne tegyenek különbséget a gyerekeik között, másodszor, hogy milyen veszélyes dolog az irigység, akár gyilkossághoz is vezethet, ha azt nem tudjuk elfojtani.
A legfontosabb azonban Isten szeretete, gondviselése: József életét kétszer is megmenti: először, amikor Rúben tanácsa által csak kútba vetik és nem ölik meg, másodszor, hogy a kútból is kikerül hisz e testvérei eladják a kereskedőknek.
2010. november 13., szombat
2010. november 8., hétfő
Beteljesedések
1 Mózes 36
Ebben a részben Ézsau nemzetségtáblázatát találjuk meg, és azt, hogy milyen királyok és fejedelmek származnak tőle.
A rész ezzel fejeződik be: "Ézsaú az Edómiták atyja". Az Edomiták többször támadnak Izráel ellen, Izráel szinte állandó ellenségei lesznek.
Ez a rész is arra tanít bennünket, hogy Isten mindent tud rólunk, a mi életünk teljesen az Ő kezében van. Emlékezzünk vissza arra, amikor Ézsau és Jákób még csak anyjuk méhében voltak és viaskodtak. Izsák akkor megkérdezte Istent, hogy miért van ez. Isten már akkor megmondja ezt az ellentétet, amely a két testvér és azoknak utódjai között lesz és azt is, hogy a nagyobbik fog a kisebbiknek szolgálni.
Isten szava mindig beteljesedik. Ő már születésünk előtt tudja a mi életünket. Bízzunk Istenben, az Ő kijelentéseiben.
Ebben a részben Ézsau nemzetségtáblázatát találjuk meg, és azt, hogy milyen királyok és fejedelmek származnak tőle.
A rész ezzel fejeződik be: "Ézsaú az Edómiták atyja". Az Edomiták többször támadnak Izráel ellen, Izráel szinte állandó ellenségei lesznek.
Ez a rész is arra tanít bennünket, hogy Isten mindent tud rólunk, a mi életünk teljesen az Ő kezében van. Emlékezzünk vissza arra, amikor Ézsau és Jákób még csak anyjuk méhében voltak és viaskodtak. Izsák akkor megkérdezte Istent, hogy miért van ez. Isten már akkor megmondja ezt az ellentétet, amely a két testvér és azoknak utódjai között lesz és azt is, hogy a nagyobbik fog a kisebbiknek szolgálni.
Isten szava mindig beteljesedik. Ő már születésünk előtt tudja a mi életünket. Bízzunk Istenben, az Ő kijelentéseiben.
2010. november 6., szombat
Hazatérés
1 Mózes 34-35
A 34. részben arról olvasunk, hogy Dínát, Jákób lányát, Sekhem a Khivveus Khámor fia megerőszakolja. Érdekes módon szerelmes is lesz a lányba, feleségül is akarja venni, ezért követségbe mennek Jákóbhoz és fiaihoz.
Jákób és fiai azonban csak akkor hajlandóak oda adni Dinát, ha a Khivveusok férfiaik is körülmetélik magukat. Ez meg is történik. Amikor ezek a férfiak a seb fájdalmában voltak, Lévi és Simeon megtámadják és megölik őket és a várost feldúlják.
Jákób belátja, hogy helytelen cselekedet volt és, ezért menekülésre készül félvén a környező népek bosszújától.
A 35. rész elején Isten azt mondja Jákóbnak, hogy oda térjen vissza, ahol először látta Őt, amikor elkezdett menekülni Ézsau elől.
"Monda pedig az Isten Jákóbnak: Kelj fel, eredj fel Béthelbe és telepedjél le ott; és csinálj ott oltárt amaz Istennek, ki megjelenék néked, mikor a te bátyád Ézsaú előtt futsz vala."
Jákób elindul a háznépével együtt. A környező népek azonban nem üldözik útközben. Meghal Debóra, a dajka.
Isten ismét megmondja, hogy ezután ne Jákób legyen a neve, hanem Izráel, megint megáldja Jákóbot és ígéretet tesz,hogy nagy néppé teszi:
"És monda néki az Isten: A te neved Jákób; de ne neveztessék többé a te neved Jákóbnak, hanem Izráel légyen neved. És nevezé nevét Izráelnek. És monda néki az Isten: Én vagyok a mindenható Isten, nevekedjél és sokasodjál, nép és népek sokasága légyen te tőled; és királyok származzanak a te ágyékodból. És a földet, melyet adtam Ábrahámnak és Izsáknak, néked adom azt, utánad pedig a te magodnak adom a földet."
Megszületik a Benjamin is, a 12. fiú gyermek, de édesanyja, Rákhel, belehal a szülésbe.
Efratához (Betlehem) vezető úton temetik el, Jákób emlékoszlopot állít a sírhelyen.
A rész végén meghal Izsák, akit eltemetnek fiai: Ézsau és Jákób.
A két rész összességében Jákób és háza népének hazatéréséről szól.
De kitűnik a két részből Isten hűsége és gondviselése. Isten hűsége, bármi történik is, megmarad. Azok, akik csak Benne bíznak bármilyen viszontagság közepette is tudhatják, hogy Isten mindig gondot visel rájuk.
Jákób menekülésétől kezdve egész hazatéréséig végig érezte, érezhette Isten kegyelmét, szeretetét és hűségét. A mi életünkben is így van ez. Tudnunk kell csak Istenben bízni, a mi életünket teljesen az Ő kezébe tenni.
Ahogy a mi életünket, életutunkat Istenre bízzuk, ugyan úgy tudjunk mindig hálát adni Istennek, felismerni az Ő működését, gondviselést ami életünkben. Tanuljunk meg Istennek hálát is adni az Ő nagy kegyelméért.
A 34. részben arról olvasunk, hogy Dínát, Jákób lányát, Sekhem a Khivveus Khámor fia megerőszakolja. Érdekes módon szerelmes is lesz a lányba, feleségül is akarja venni, ezért követségbe mennek Jákóbhoz és fiaihoz.
Jákób és fiai azonban csak akkor hajlandóak oda adni Dinát, ha a Khivveusok férfiaik is körülmetélik magukat. Ez meg is történik. Amikor ezek a férfiak a seb fájdalmában voltak, Lévi és Simeon megtámadják és megölik őket és a várost feldúlják.
Jákób belátja, hogy helytelen cselekedet volt és, ezért menekülésre készül félvén a környező népek bosszújától.
A 35. rész elején Isten azt mondja Jákóbnak, hogy oda térjen vissza, ahol először látta Őt, amikor elkezdett menekülni Ézsau elől.
"Monda pedig az Isten Jákóbnak: Kelj fel, eredj fel Béthelbe és telepedjél le ott; és csinálj ott oltárt amaz Istennek, ki megjelenék néked, mikor a te bátyád Ézsaú előtt futsz vala."
Jákób elindul a háznépével együtt. A környező népek azonban nem üldözik útközben. Meghal Debóra, a dajka.
Isten ismét megmondja, hogy ezután ne Jákób legyen a neve, hanem Izráel, megint megáldja Jákóbot és ígéretet tesz,hogy nagy néppé teszi:
"És monda néki az Isten: A te neved Jákób; de ne neveztessék többé a te neved Jákóbnak, hanem Izráel légyen neved. És nevezé nevét Izráelnek. És monda néki az Isten: Én vagyok a mindenható Isten, nevekedjél és sokasodjál, nép és népek sokasága légyen te tőled; és királyok származzanak a te ágyékodból. És a földet, melyet adtam Ábrahámnak és Izsáknak, néked adom azt, utánad pedig a te magodnak adom a földet."
Megszületik a Benjamin is, a 12. fiú gyermek, de édesanyja, Rákhel, belehal a szülésbe.
Efratához (Betlehem) vezető úton temetik el, Jákób emlékoszlopot állít a sírhelyen.
A rész végén meghal Izsák, akit eltemetnek fiai: Ézsau és Jákób.
A két rész összességében Jákób és háza népének hazatéréséről szól.
De kitűnik a két részből Isten hűsége és gondviselése. Isten hűsége, bármi történik is, megmarad. Azok, akik csak Benne bíznak bármilyen viszontagság közepette is tudhatják, hogy Isten mindig gondot visel rájuk.
Jákób menekülésétől kezdve egész hazatéréséig végig érezte, érezhette Isten kegyelmét, szeretetét és hűségét. A mi életünkben is így van ez. Tudnunk kell csak Istenben bízni, a mi életünket teljesen az Ő kezébe tenni.
Ahogy a mi életünket, életutunkat Istenre bízzuk, ugyan úgy tudjunk mindig hálát adni Istennek, felismerni az Ő működését, gondviselést ami életünkben. Tanuljunk meg Istennek hálát is adni az Ő nagy kegyelméért.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)