"És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem.
Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól.
Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől." (2 Sámuel 22,2-4)
"Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet." (2 Sámuel 22,29)
"Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta; Paizsa ő mindeneknek, a kik ő benne bíznak." (2Sámuel 22,31)
Sámuel második könyvének 22 részében Dávid király hitvallását és bizonyságtételét olvashatjuk. Ennek nem csak szépsége, őszintesége ragadja meg az olvasót, hanem az a hit amelyről Dávid bizonyságot tesz, sugárzik a bizalom Isten iránt.
Ez a zsoltár, ének Istenről mind az emberi élet legfontosabb és állandó résztvevőjéről tesz bizonyságot, aki mindig az ember védelmére siet, aki megóvja azokat akik Őt szeretik és Benne bíznak.
Mi tudunk-e így bizonyságot tenni Istenről a mi Atyánkról?
Gondoljuk át ami életünket és meglátjuk hogy Isten hányszor menedékünk, mentsvárunk volt nekünk, hányszor felemelt, erőt adott a nehéz élethelyzetek közepette.
Tanuljunk meg mi is bizonyságot tenni, mondjuk el az embertársainknak, hirdessük mindenkinek Isten nagyságos dolgait!
2011. július 21., csütörtök
2011. június 11., szombat
Pünkösd - A Szent Lélek kitöltése
Ma Pünkösd első napját ünnepeljük, azt a a napot amikor Jézus Krisztus ígérete szerint elküldi a Szent Lelket a tanítványoknak.
"És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok. Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak. Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni. Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak? Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk? Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában, Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok, Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait." (Ap Csel 2, 1-11)
Az addig félő, rejtőzködő tanítványok betelve Szent Lélekkel előállnak és hirdetik a feltámadott Messiást!
A hallgatóság pedig mindenki a maga nyelvén hallja őket és értik az öröm üzenetet, hogy Krisztus Feltámadt és hogy felment a Mennybe de majd vissza fog jönni.
Péter apostol beszédet mond, bizonyságot tesz a Feltámadott Krisztusról!
Ezen a napon több mint háromezer ember csatlakozik a tanítványokhoz és megalakul az első gyülekezet, az egyház.
Milyen csodálatos az, hogy Isten minket embereket használ fel arra hogy a Megváltónkról bizonyságot tegyünk Szent Lelke által! Kérjük a Szent Lelket Istentől és bátran álljunk ki Krisztusunk mellett, tegyünk Róla bizonyságot!
Adjunk hálát Istennek azért hogy elküldte a Szent Lelket, és tegyünk bizonyságot a mi Urunk Jézus Krisztusról!
"És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok. Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak. Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni. Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak? Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk? Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában, Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok, Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait." (Ap Csel 2, 1-11)
Az addig félő, rejtőzködő tanítványok betelve Szent Lélekkel előállnak és hirdetik a feltámadott Messiást!
A hallgatóság pedig mindenki a maga nyelvén hallja őket és értik az öröm üzenetet, hogy Krisztus Feltámadt és hogy felment a Mennybe de majd vissza fog jönni.
Péter apostol beszédet mond, bizonyságot tesz a Feltámadott Krisztusról!
Ezen a napon több mint háromezer ember csatlakozik a tanítványokhoz és megalakul az első gyülekezet, az egyház.
Milyen csodálatos az, hogy Isten minket embereket használ fel arra hogy a Megváltónkról bizonyságot tegyünk Szent Lelke által! Kérjük a Szent Lelket Istentől és bátran álljunk ki Krisztusunk mellett, tegyünk Róla bizonyságot!
Adjunk hálát Istennek azért hogy elküldte a Szent Lelket, és tegyünk bizonyságot a mi Urunk Jézus Krisztusról!
2011. június 4., szombat
Biztonság
Csütörtökön Jézus Mennybemenetlét ünnepeltük.
Ennek az ünnepnek a kapcsán jutott eszembe egy Ige Máté Evangéliumának utolsó részének utolsó verse:
"Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!"(Mt 28,20)
Milyen jó tudni azt, hogy a mi Megváltónk mindig velünk van, soha nem vagyunk egyedül, mindig ott van velünk: magányunkban, gyászunkban. elkeseredésünkben, kudarcainkban, sikereinkben, örömeinkben egyaránt.
Mi tudunk ilyen hűségesek lenni a mi Megváltónkhoz, mi is mindig felvállaljuk azt hogy keresztények, Krisztus követők vagyunk?
Milyen jó az hogy van nekünk Megváltónk, aki mindig velünk van! Legyünk ezért hálásak és mondjuk dicséretet Istennek!
Ennek az ünnepnek a kapcsán jutott eszembe egy Ige Máté Evangéliumának utolsó részének utolsó verse:
"Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!"(Mt 28,20)
Milyen jó tudni azt, hogy a mi Megváltónk mindig velünk van, soha nem vagyunk egyedül, mindig ott van velünk: magányunkban, gyászunkban. elkeseredésünkben, kudarcainkban, sikereinkben, örömeinkben egyaránt.
Mi tudunk ilyen hűségesek lenni a mi Megváltónkhoz, mi is mindig felvállaljuk azt hogy keresztények, Krisztus követők vagyunk?
Milyen jó az hogy van nekünk Megváltónk, aki mindig velünk van! Legyünk ezért hálásak és mondjuk dicséretet Istennek!
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)