A prófécia beteljesülése: Jézus bevonulása Jeruzsálembe

"És mikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Bethfagéba, az olajfák hegyéhez jutottak vala, akkor elkülde Jézus két tanítványt,
És monda nékik: Menjetek ebbe a faluba, a mely előttetek van, és legott találtok egy megkötött szamarat és vele együtt az ő vemhét; oldjátok el és hozzátok ide nékem. És ha valaki valamit szól néktek, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rájuk: és legott el fogja bocsátani őket.
Mindez pedig azért lett, hogy beteljesedjék a próféta mondása, a ki így szólott:
Mondjátok meg Sion leányának: Ímhol jő néked a te királyod, alázatosan és szamáron ülve, és teherhordozó szamárnak vemhén. A tanítványok pedig elmenvén és úgy cselekedvén, a mint Jézus parancsolta vala nékik, Elhozák a szamarat és annak vemhét, és felső ruháikat rájuk teríték, és ráüle azokra. A sokaság legnagyobb része pedig felső ruháit az útra teríté; mások pedig a fákról galyakat vagdalnak és hintenek vala az útra. Az előtte és utána menő sokaság pedig kiált vala, mondván: Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, a ki jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban!"
(Mt 21, 1-9)

Ma Virágvasárnapját ünnepeljük, Jézus bevonulását Jeruzsálembe, oda ahol később elítélik, megfeszítik, de feltámad.

A bevonuláskor a Jézust dicsőítő tömeg egy része később Pilátus előtt azt kiáltja "feszítsd meg!". Mi hogyan viselkedünk Krisztussal szemben? Mindennapi életvitelünk arról tesz bizonyságot hogy Krisztus tanítványai, követői vagyunk? Vagy csak ünnepi keresztények vagyunk, akik a nagy ünnepek és a Vasárnapok alkalmával vállaljuk kereszténységünket, viselkedünk Krisztus követőkhöz illően? Vagy olyanok vagyunk mint az a tömeg, aki később Jézus ellen fordul, amikor a körülmények megváltoznak?

Kérjük Istent, hogy adjon erőt, hogy ne csak az ünnepek alkalmával tudjuk dicsőíteni Krisztust, hanem életünk minden órájában.

Jézus bevonulása Jeruzsálemben - amint az evangélista is megjegyzi - , egy prófécia beteljesülése is (Zak 9,9). Ez megerősít bennünket abban, hogy mind az amit Krisztus jövendölt azok befognak teljesülni. Ő vissza fog jönni dicsőségben a második eljövetelekor! Ebben a reménységben és hitben készüljünk Húsvétra, a Feltámadás ünnepére.

Zákeus

"És bemenvén, általméne Jerikhón. És ímé vala ott egy ember, a kit nevéről Zákeusnak hívtak; és az fővámszedő vala, és gazdag. És igyekezék Jézust látni, ki az; de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt. És előre futván felhága egy eperfüge fára, hogy őt lássa; mert arra vala elmenendő. És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és monda néki: Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom. És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt. És mikor ezt látták, mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bűnös emberhez ment be szállásra. Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe. Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia. Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett. "
(Lk 19, 1-10)

Bizonyára már többször hallottuk, olvastuk ezt a történetet. Két dolgot szeretnék kiemelni ebből. Az első, Zákeus elszántsága, akinek alacsony termete nem jelentett akadályt abban, hogy lássa a Megváltót. A második pedig, hogy az aki találkozik Jézussal, akinek az életébe belép a Mester, annak az élete gyökerestől megváltozik.

Mit tanulhatunk meg ebből a történetből? Azt, hogy bármilyen akadályt érdemes leküzdeni a mi életünkben azért, hogy Jézussal lehessünk. Sokszor számtalan indokot hozunk fel arra, hogy miért nincs időnk imádkozni, Bibliát olvasni, templomba járni. Próbáljunk meg minden akadályt félre tenni és engedjük be a mi életünkbe Jézus Krisztust, engedjük hogy a mi házunk vendége legyen.

Zákeus élete megváltozik a Jézussal való találkozása után. Vagyona egy részét a szegényeknek adja, akitől valamit jogtalanul elvett, az helyett négyszer annyit ad vissza. A mi életünk is megváltozik, ha annak részese lesz Jézus.

Imádkozzunk, hogy nyitott szívvel tudjuk fogadni a mi életünkbe Jézus Krisztust!

"Szükséges dolog"

"Lőn pedig, mikor az úton menének, hogy ő beméne egy faluba; egy Mártha nevű asszony pedig befogadá őt házába. És ennek vala egy Mária nevezetű testvére, ki is Jézus lábainál leülvén, hallgatja vala az ő beszédét. Mártha pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban; előállván azért, monda: Uram, nincs-é arra gondod, hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak? Mondjad azért néki, hogy segítsen nékem. Felelvén pedig, monda néki Jézus: Mártha, Mártha, szorgalmas vagy és sokra igyekezel: De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik ő tőle." (Lk 10, 38-42)

A mai rohanó világunkban sokszor nem hagyunk elég figyelmet és időt a Isten igéjének.
Lekötnek a mindennapi terhek, feladatok, az anyagiak előteremtésért való küzdelem, hajsza.

Sokszor elmaradnak a csendes percek, amelyeket Ige olvasással, imádsággal kellene töltsünk.
Azt gondoljuk, hogy csak a munkánk eredménye által tudunk előre haladni, ki hagyjuk akaratlanul az Istennek szánt időt a mi életünkből. Néha munka gépekké válunk.

Mária és Mártha története pedig pont arra figyelmeztet, tanít minket, hogy a munka mellett Istenre, az Ő Igéjére is időt kell szánnunk. Fontos kell legyen az Istennel való kapcsolatunk, az Ige olvasása és megtartása, a hálaadás.

Földi javaink mulandóak, de a lelki kincsek nem.

Hisz az emberé a munka, de Istentől jön az áldás!