"Kegyelmeddel vezérled te megváltott népedet"

Izráel fiai csoda által menekülnek meg a fáráó seregei elől, hisz száraz lábbal kelnek át tengeren.

A 15 részben egy nagyon szép zsoltárt találunk, amelyben a nép magasztalja, dicsőíti Istent hatalmas tettért.
Örvend a nép.

Elindulnak Súr pusztája felé és három napig mennek de nem találnak vizet, amikor a megérkeznek Márába ott találnak vizet, de az keserűsége miatt ihatatlan.
A nép el kezd zúgolódni, Mózes Istenhez fordul, aki megédesíti a vizet, az által, hogy Mózesnek egy fát mutat, Mózest azt be dobja a vízbe és a víz ihatóvá válik.

Isten ígéretet tesz a Mózesnek és a népnek, hogy ha hűségesek és engedelmesek lesznek, azok a csapások amelyek az egyiptomiakat érték Izráel fiait elkerülik.

A nép elérkezik Élimbe ahol tizenkét forrás és hetven pálma volt.

Ebből a részből két dolgot szeretnék kiemelni.

Az egyik a nép viselkedése. Először amikor látják, hogy Isten megszabadította őket, hálával zengnek zsoltárt, de három nap múlva mikor nincs iható vizük már ismét zúgolódni kezdnek. Már elfelejtették azokat a csodákat amelyeket Isten tett az ő szabadulásuk érdekében? Ha önmagunkba nézünk sokszor mi is ilyenek vagyunk. Életünkben ha minden rendben van, hálát adunk Istennek, boldogok vagyunk, de mihelyt valami nem terveink szerint alakul, vagy valami nehézség van ami életünkben, már mi is zúgolódunk, elégtelenkedünk, mintha hitünk ilyenkor alább hagyna.
Pedig nem szabad elfelednünk azt, hogy Isten mindig velünk van, nem szabad elfelednünk az Ő nagy tetteit a mi életünkben!

Amit még kiszeretnék emelni az Isten hűsége és kegyelme. Annak ellenére, hogy a nép zúgolódik a víz miatt, Isten még is segít a népén, vizet ad, sőt tanítja a népet, hogy legyenek hűségesek, engedelmesek és akkor Isten nem ad olyan csapásokat rájuk, mint amilyeneket az egyiptomiakra adott.

Ez is Isten kegyelmét, hűségét és szeretetét mutatja, bizonyítja. Életünk bármilyen fordulatot is vesz erről soha se feledkezzünk meg!

"Nincs hasonló a mi Urunkhoz Istenünkhöz. "

Isten csodálatos módon szabadítja meg népét és vezeti ki Egyiptom földjéről.

A tíz csapás (vizek vérré válnak, békák, tetvek, bogarak, döghalál, hólyagos fekélyek, jégeső, sáskák, sötétség,egyiptomi elsőszülöttek megölése) mindenki számára ismerős. Isten hatalmasságának jelei ezek. Isten mindenki felett van, Ő az egyedüli Úr az egész világ felett.

Isten a tíz csapás után is csoda által menti meg az Ő népét, hisz a vörös tenger ketté válik és a nép száraz lábbal megy át. ezt követően a tenger újra egyé válik és elnyeli a fáráót és annak seregét.

Isten elrendeli a Páskát, ameéy Izráel népének nagy ünnepe lesz. A szabadítás ünnepe.

Izráel népét nappal felhő oszlop éjszaka tűz oszlop vezeti.

Két dolgot szeretnék kiemelni ebből a történetből.

Az első Isten hűsége és hatalma.
Isten hatalmas kézzel vezeti ki az Ő népét Egyiptomból. Ilyen hatalmas módon vezeti Isten a mi életünket is. Bízzuk rá életünket teljesen. Istennél minden lehetséges, semmi sem lehetetlen. Ő hatalmas.

Másodszor figyeljük meg Izráel népének reakciójáét, amikor ott állnak a tenger és a fáráó serege között. Azt kérdik Mózestől, hogy miért nem hagyta meghalni őket Egyiptomban.
A nép számára nem volt elég az hogy Isten ilyen sok csoda által megmutatta az ő hatalmát? Most pedig gondolkodjunk el egy kicsit ami életünkön. Hányszor van úgy, hogy a mi életünkben amikor kilátástalan, nehéz helyzet elé kerülünk, elkezdünk félni, eléktelenkedni, bizonytalankodni. Hirtelen eltudjuk felejteni mind azt a jót amelyet Isten tett velünk.

Ennek ellenére Isten nem hagy el minket, úgy ahogy akkor Izráel népét sem hagyta el, hanem egy újabb csodát tesz. Megoldja azt amit emberileg lehetetlennek gondolunk. Elválasztja tengert. A mi életünkben is igy old meg Isten olyan helyzeteket, melyek emberileg megoldhatatlannak tűnnek.

Bízzunk Istenben, mert Ő hatalmas, jóságos és kegyelmes!

"Én veled lészek! "

Isten meghallja Izráel fiainak könyörgését és kiakarja szabadítani az Egyiptomi fogságból, erre a feladatra Mózest bízza meg Isten.

Felkészíti Mózest minden lehetőségre. Erőt ad neki hogy csodákat tegyen, meggyőzésül azoknak akik majd nem hisznek neki. A pálca Mózes kezében kígyóvá változik, az pedig vissza pálcává, a keze poklos lesz majd ismét egészséges. Isten azt is megmondja Mózesnek, hogy csapássokkal fogja megverni az egyiptomiakat, mert azok nem akarják majd népet elengedni. Út közben Isten megakarja ölni, de felesége fia előbőrét levágja és Isten békén hagyja.

Mózes mellé adja Áront a testvérét szószólónak, mert Mózes arra hivatkozik, hogy ő nem ékes beszédű.

Mózes visszatér Egyiptomban és elmondja a népnek. Izráel fiai pedig: "És hitt a nép, és megértette, hogy meglátogatta az Úr Izráel fiait és megtekintette nyomorúságukat. És meghajták magokat és leborulának."

A történet közismert, nagyon sok mondanivalója van.

Én két dologra szeretnék kitérni.

"VAGYOK A KI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok."

Isten önmagát "Vagyok" -nak nevezi amikor Mózes megkérdezi, hogy mit mondjon Izráel fiainak, hogy ki küldte őt.
Isten biztosítja Mózest és népét, hogy Ő létezik. Isten van, jelen van létezik. Nem egy ideológia, nem egy képzelet, hanem létező valóság, aki jelen volt, jelen van és jelen lesz mindig az ember életében. Ebben a "Vagyok" ön megnevezésben jelen van minden idő: mólt, jelen, jövő.
Isten létezik, erről Ő maga tesz bizonyságot! Az embernek nem kell ennél nagyobb bizonyíték a mint az Ő szava!

"Én veled lészek!"

Isten megbízza Mózest a feladottra, de mindenek előtt biztosítja, hogy Ő vele lesz. Mózes nem egyedül indul neki a nép kivezetésének. Ott van vele Isten. Nem Mózes teszi a csodákat, hanem Isten, Mózes csak eszköz Isten kezében.

Isten veled és velem is van. Isten rád és rám akárcsak Mózesre feladatokat bíz. Mindenki kell tudja, fel kell ismerje amire Isten elhívta. Bármi legyen is az de tudnunk kell, hogy Isten velünk van, nem hagy egyedül a feladatok közepette, Ő mindig ott van velünk.