A 21. - 23. részekben arról olvasunk, hogy Isten további parancsolatokat, rendeléseket ad a népnek.
Figyelmesen elolvasva ezeket a rendeléseket láthatjuk, hogy a legaprólékosabban kitérnek minden olyan élet szituációra amelyekkel Izráel népe nap mint nap találkozhat, valamint a 10 parancsolatban foglaltakat magyarázza el.
Isten utat mutat az embernek, hogy hogyan kell éljen ahhoz, hogy élete teljes legyen.
A törvényekről összességében elmondhatjuk, hogy az ember életét, szociális és társadalmi védettségét biztosítják. Megtaláljuk azokat a rendelkezéseket is amelyek az embernek az Isten iránti szeretetére, tiszteletére vonatkoznak.
A 23 részben Isten elrendeli az évenkénti három nagy ünnepet: a kovásztalan kenyér ünnepét, az aratás ünnepét és a betakarítás ünnepét.
Isten Angyalt küld a nép vezetésére az úton.
A 24. részben Mózes mindezeket a törvényeket megírja és az egész nép hálaáldozatot mutat be Istennek és Mózes felolvassa mindezeket a törvényeket.
Ezt követően Mózes és Áron, Nádáb és Abihu valamint hetven ember a nép vénei közül felmennek a Sinai hegyre, és látták Istent.
Isten magához hívja Mózest, hogy átadja a törvényeket amelyeket maga Isten irt kőtáblákra:
"És szóla az Úr Mózesnek: Jőjj fel én hozzám a hegyre és maradj ott. És átadom néked a kőtáblákat, és a törvényt és a parancsolatot, a melyeket írtam, hogy azokra megtaníttassanak." (2 Mózes 24, 12)
Mózes pedig negyven nap és negyven éjjel a hegyen volt Istennel.
2011. február 26., szombat
2011. február 20., vasárnap
A 10 parancsolat
Izráel népe megérkezik Sinai pusztájába, a Sinai hegy tövéhez.
Isten beszél Mózessel és a néppel. Isten szövetséget köt a néppel, saját néppé teszi Izráel fiait.
"Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld. " (2 Mózes 19,5)
A nép elő kell készüljön az Istennel való találkozásra, nem érinthetik a hegyet.
Isten a Sinai hegyen beszél Mózessel a nép hallatára.
"És a kürt szava mindinkább erősödik vala; Mózes beszél vala és az Isten felel vala néki hangosan." (2 Mózes 19,19)
Isten elrendeli a 10 parancsolatot.
"És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván:
Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából.
Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.
Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek. De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.
Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.
Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.
Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat;
De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van;
Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.
Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked.
Ne ölj.
Ne paráználkodjál.
Ne lopj.
Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.
Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé. " (2 Mózes 20, 1-17).
A 10 parancsolatról már nagyon sok magyarázatot hallhattunk. Én két elemet szeretnék kiemelni.
Az egyik, hogy a parancsolatokat két nagy részre oszthatjuk: az első négy arról szól, hogyan kell az embernek viselkednie Isten iránt, az utolsó hat hogyan kell viselkednünk embertársaink iránt.
A másik amit ki szeretnék emelni az az, amit Isten mond magáról a második parancsolatban: "én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok"
Isten szerető Isten.
A parancsolatokat is az ember javára adja, az emberért adja, hogy az embernek jobb legyen.
Isten szeretettel közeledik az ember felé! Mi is szeretettel kell közelednünk Isten, ami Atyánk felé és embertársaink felé is.
Ha végig olvassuk a parancsolatok és elgondolkodunk azon, hogy ha minden ember azon lenne, hogy ezeket megtartsa mennyire szebb, jobb, békésebb és teljesebb lehetne ami életünk. Mennyi bajt, viszálykodást, ellenségeskedést, rosszindulatot elkerülhetnénk ha az Isten által adott útjelzők szerint élnénk, ha a parancsolatok betartására törekednénk és be is tartanánk azokat.
Mindig amikor a parancsolatokat olvasom eszembe jutnak Jézus Krisztus szavai is: "Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást."
A 20. rész végén Isten elrendeli, hogy az ember hogyan tisztelje őt amikor oltárt készít: földből készüljön, ha pedig kőből készül akkor az és ne faragott kőből, hogy az ember ne fertőzze meg az oltárt az által, hogy azt megfaragja valamint ne lépcsőn keljen azon felmenni, hogy az ember szemérme fel ne fedeztessen azon.
Isten parancsolatai által a mi életünk könnyebb, jobb, szebb lehet. Nem a mi szabadságunk korlátozására kaptuk ezeket!
Isten azt akarja, hogy ami életünket a szeretet és a tisztelet határozza meg. Szeretet és tisztelet Isten és embertársaink iránt!
Isten beszél Mózessel és a néppel. Isten szövetséget köt a néppel, saját néppé teszi Izráel fiait.
"Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld. " (2 Mózes 19,5)
A nép elő kell készüljön az Istennel való találkozásra, nem érinthetik a hegyet.
Isten a Sinai hegyen beszél Mózessel a nép hallatára.
"És a kürt szava mindinkább erősödik vala; Mózes beszél vala és az Isten felel vala néki hangosan." (2 Mózes 19,19)
Isten elrendeli a 10 parancsolatot.
"És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván:
Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából.
Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.
Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek. De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.
Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.
Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.
Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat;
De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van;
Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.
Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked.
Ne ölj.
Ne paráználkodjál.
Ne lopj.
Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.
Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé. " (2 Mózes 20, 1-17).
A 10 parancsolatról már nagyon sok magyarázatot hallhattunk. Én két elemet szeretnék kiemelni.
Az egyik, hogy a parancsolatokat két nagy részre oszthatjuk: az első négy arról szól, hogyan kell az embernek viselkednie Isten iránt, az utolsó hat hogyan kell viselkednünk embertársaink iránt.
A másik amit ki szeretnék emelni az az, amit Isten mond magáról a második parancsolatban: "én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok"
Isten szerető Isten.
A parancsolatokat is az ember javára adja, az emberért adja, hogy az embernek jobb legyen.
Isten szeretettel közeledik az ember felé! Mi is szeretettel kell közelednünk Isten, ami Atyánk felé és embertársaink felé is.
Ha végig olvassuk a parancsolatok és elgondolkodunk azon, hogy ha minden ember azon lenne, hogy ezeket megtartsa mennyire szebb, jobb, békésebb és teljesebb lehetne ami életünk. Mennyi bajt, viszálykodást, ellenségeskedést, rosszindulatot elkerülhetnénk ha az Isten által adott útjelzők szerint élnénk, ha a parancsolatok betartására törekednénk és be is tartanánk azokat.
Mindig amikor a parancsolatokat olvasom eszembe jutnak Jézus Krisztus szavai is: "Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást."
A 20. rész végén Isten elrendeli, hogy az ember hogyan tisztelje őt amikor oltárt készít: földből készüljön, ha pedig kőből készül akkor az és ne faragott kőből, hogy az ember ne fertőzze meg az oltárt az által, hogy azt megfaragja valamint ne lépcsőn keljen azon felmenni, hogy az ember szemérme fel ne fedeztessen azon.
Isten parancsolatai által a mi életünk könnyebb, jobb, szebb lehet. Nem a mi szabadságunk korlátozására kaptuk ezeket!
Isten azt akarja, hogy ami életünket a szeretet és a tisztelet határozza meg. Szeretet és tisztelet Isten és embertársaink iránt!
2011. február 12., szombat
Víz a pusztában
Izráel fiai tovább haladnak megérkeznek Refidimben. A népnek nem volt vize, lázadozni kezdenek. Mózes Istenhez fordul segítségül, aki azt parancsolja Mózesnek, hogy a pálcával üsse meg a sziklát a Hóreb hegyén. Mózes engedelmeskedik és a sziklából víz folyik.
Izráel népe hamar elfeledte azt amit tett Isten velük, és mihelyt elfogyott a vizük el kezdnek lázadni. Más lehetőségük nem lett volna? Nem imádkozhattak volna Istenhez, hogy adjon vizet?
Igen megtehették volna de nem ezt tették.
Sokszor mi is így cselekszünk. Imádkozás helyett, elégtelenkedünk, aggodalmaskodunk. Olyan hamar eltudjuk feledni Isten jó téteményeit áldásait. Tanuljunk meg bízni Istenben. Ő tuudja mire van szükségünk.
Amálek rá támad Izráel népére, de Isten Izráel faival van akik győznek. Izráel seregeit Józsué vezette. A küzdelem alatt Mózes a pálcát amelyet Isten mondott hogy használjon a csodák megtételére a kezében tartja a csata alatt és amikor a pálca fent volt akkor Izráel seregei álltak győzelemre, amikor a keze elfáradt és le engedte a pácát akkor az Amálekiták. Ezért a vele lévők Áron és Húr kőrakást készítenek hogy le üljön és a kezét tartják egész addig míg Izráel fiai meg nem nyerik a csatát. Isten megmondja Mózesnek, hogy eltöri az Amáleket, és azt Mondja Mózesnek, hogy ezt írja meg emlékezetül könyvbe.
A 18. részben Jetró Mózes apósa, Midián papja látogatja meg Mózest. Mózes elmondja mindazokat a nagy csodákat amelyeket Isten tett a néppel, majd apósával együtt áldoznak.
Mózes egész idáig egyedül hozott döntést Izráel népének a kérdéses ügyeiben. Ő bíráskodott egyedül. Midián tanácsot ad, hogy válasszon igaz embereket, akiket tegyen elöljárókká ezredesekké, századosokká, ötvenesekké és tizedesekké, ők is bíráskodjanak a nép között és csak a nagyobb viták esetén menjenek Mózeshez.
Mózes elfogadja apósa tanácsáét és így cselekszik.
Ez mindenképpen előnyös döntés volt, mert így sem Mózes, sem a nép nem fáradt úgy el és a népet is könnyebb volt így vezetni.
Figyeljük meg Mózesnek apósának adott válaszát arra a kérdésre, hogy mit tesz amikor an nép hozzá megy hogy ő bíráskodjon ügyeiken:
"És monda Mózes az ő ipának: Mert a nép Isten akaratát tudakolni jön hozzám; Ha ügyök-bajok van, én hozzám jőnek és törvényt teszek az ember között és felebarátja között és tudtára adom az Isten végezéseit és törvényeit."(2 Mózes 18, 15-16). Mózes tehát nem emberi öntelt bíráskodást végez hanem a népnek Isten végzéseit és rendeléseit adja tudtul.
Mások ha tanácsot kérnek tőlünk, mindig Isten akarata és Igéjének a fényében adjunk válaszokat. Kérdéseinkkel, kételkedéseinkkel, hogy mikor milyen döntést hozzunk nyugodtan menjünk Isten elejébe és Őt kérjük, hogy adjon bölcsességet a jó döntés meghozatalában.
Izráel népe hamar elfeledte azt amit tett Isten velük, és mihelyt elfogyott a vizük el kezdnek lázadni. Más lehetőségük nem lett volna? Nem imádkozhattak volna Istenhez, hogy adjon vizet?
Igen megtehették volna de nem ezt tették.
Sokszor mi is így cselekszünk. Imádkozás helyett, elégtelenkedünk, aggodalmaskodunk. Olyan hamar eltudjuk feledni Isten jó téteményeit áldásait. Tanuljunk meg bízni Istenben. Ő tuudja mire van szükségünk.
Amálek rá támad Izráel népére, de Isten Izráel faival van akik győznek. Izráel seregeit Józsué vezette. A küzdelem alatt Mózes a pálcát amelyet Isten mondott hogy használjon a csodák megtételére a kezében tartja a csata alatt és amikor a pálca fent volt akkor Izráel seregei álltak győzelemre, amikor a keze elfáradt és le engedte a pácát akkor az Amálekiták. Ezért a vele lévők Áron és Húr kőrakást készítenek hogy le üljön és a kezét tartják egész addig míg Izráel fiai meg nem nyerik a csatát. Isten megmondja Mózesnek, hogy eltöri az Amáleket, és azt Mondja Mózesnek, hogy ezt írja meg emlékezetül könyvbe.
A 18. részben Jetró Mózes apósa, Midián papja látogatja meg Mózest. Mózes elmondja mindazokat a nagy csodákat amelyeket Isten tett a néppel, majd apósával együtt áldoznak.
Mózes egész idáig egyedül hozott döntést Izráel népének a kérdéses ügyeiben. Ő bíráskodott egyedül. Midián tanácsot ad, hogy válasszon igaz embereket, akiket tegyen elöljárókká ezredesekké, századosokká, ötvenesekké és tizedesekké, ők is bíráskodjanak a nép között és csak a nagyobb viták esetén menjenek Mózeshez.
Mózes elfogadja apósa tanácsáét és így cselekszik.
Ez mindenképpen előnyös döntés volt, mert így sem Mózes, sem a nép nem fáradt úgy el és a népet is könnyebb volt így vezetni.
Figyeljük meg Mózesnek apósának adott válaszát arra a kérdésre, hogy mit tesz amikor an nép hozzá megy hogy ő bíráskodjon ügyeiken:
"És monda Mózes az ő ipának: Mert a nép Isten akaratát tudakolni jön hozzám; Ha ügyök-bajok van, én hozzám jőnek és törvényt teszek az ember között és felebarátja között és tudtára adom az Isten végezéseit és törvényeit."(2 Mózes 18, 15-16). Mózes tehát nem emberi öntelt bíráskodást végez hanem a népnek Isten végzéseit és rendeléseit adja tudtul.
Mások ha tanácsot kérnek tőlünk, mindig Isten akarata és Igéjének a fényében adjunk válaszokat. Kérdéseinkkel, kételkedéseinkkel, hogy mikor milyen döntést hozzunk nyugodtan menjünk Isten elejébe és Őt kérjük, hogy adjon bölcsességet a jó döntés meghozatalában.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)