Hit és hálaadás

"És lőn egy napon, hogy ő tanít vala: és ott ülének a farizeusok és a törvénynek tanítói, a kik jöttek Galileának és Júdeának minden faluiból és Jeruzsálemből: és az Úrnak hatalma vala ő vele, hogy gyógyítson. És ímé valami férfiak ágyon egy embert hozának, a ki gutaütött vala; és igyekezének azt bevinni és ő elébe tenni. De nem találván módot, hogy a sokaság miatt mikép vigyék őt be, felhágának a háztetőre, és a cseréphéjazaton át bocsáták őt alá ágyastól Jézus elé a középre. És látván azoknak hitét, monda: Ember, megbocsáttattak néked a te bűneid. Az írástudók pedig és a farizeusok elkezdének tanakodni, mondván: Kicsoda ez, a ki ily káromlást szól? Ki bocsáthatja meg a bűnt, hanemha egyedül az Isten? Jézus pedig észrevévén az ő tanakodásukat, felelvén, monda nékik: Mit tanakodtok a ti szívetekben? Melyik könnyebb, azt mondani: Megbocsáttattak néked a te bűneid; vagy azt mondani: Kelj fel és járj? Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma e földön megbocsátani a bűnöket, (monda a gutaütöttnek): Néked mondom, kelj fel, és fölvévén nyoszolyádat, eredj haza! És az rögtön felkelvén azok szemeláttára, fölvevé a min feküdt, és elméne haza, dicsőítvén az Istent. "
(Lk 5,17-25)

A fenti történetben azt olvashatjuk, hogy Jézus miképpen gyógyít meg egy gutaütött beteget, akit ismerősei a ház tetőn keresztül engednek le Ő hozzá, hogy meggyógyítsa, mert a házba nem tudnak bemenni a sokaság miatt. Jézus látván ezeknek hitét megbocsájtja a beteg ember bűneit és meggyógyítja.

Két dolgot szeretnék kiemelni ebből a történetből.

Az első, hogy Jézus látta beteg hozzátartozóinak a hitét, azt, hogy semmi sem akadályozta meg ezeket az embereket abban, még a háztetőnek megbontása sem, hogy a beteget eljuttassák Ő hozzá.
Ezek az emberek tudták, hitték azt, hogy Jézus képes csodát tenni és a beteg embertársukat meggyógyítani.

Nekünk van ilyen erős hitünk? Tudunk így hinni Istenben? Eltudjuk hinni, hogy Istennél semmi sem lehetetlen? Tudunk hittel imádkozni, hittel kérni?

Jézus látja ezeknek az embereknek a hitét és meggyógyítja a beteget, illetve megbocsájtja annak bűneit. Igen, mert Jézus látja a mi szívünket, ismer bennünket, ismeri a mi hitünket.

Kérjük Istent, hogy adjon nekünk erős, kitartó, feltétel nélküli hitet.

A második dolog amit ki szeretnék emelni ebből a történetből az az, amit a meggyógyult ember tesz: dicsőíti Isten. Igen, mert ha igaz és tiszta szívvel hiszünk Istenben és felismerjük az Ő áldásait, kegyelmének ajándékait a mi életünkben, akkor elmaradhatatlan kell legyen a hála és Isten dicsőítése.

Imádságainkban mindig legyen ott a hálaadás és a dicsőítés is!
Adjunk hálát és dicsőítsük a mi Urunkat, Istenünket!

Endelemsség

"És lőn, hogy mikor a sokaság hozzá tódult, hogy hallgassa az Isten beszédét, ő a Genezáret tavánál áll vala; És láta két hajót állani a vizen: a halászok pedig, miután azokból kiszállottak, mossák vala az ő hálóikat. És ő bemenvén az egyik hajóba, a mely a Simoné vala, kéré őt, hogy vigye egy kissé beljebb a földtől: és mikor leült, a hajóból tanítá a sokaságot. Mikor pedig megszünt beszélni, monda Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra. És felelvén Simon, monda néki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, még sem fogtunk semmit: mindazáltal a te parancsolatodra levetem a hálót. És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát keríték be; szakadoz vala pedig az ő hálójuk. Intének azért társaiknak, a kik a másik hajóban valának, hogy jőjjenek és segítsenek nékik. És eljövén, megtölték mind a két hajót, annyira, hogy csaknem elsülyedének. Látván pedig ezt Simon Péter, Jézusnak lábai elé esék, mondván: Eredj el én tőlem, mert én bűnös ember vagyok, Uram! Mert félelem fogta körül őt és mindazokat, a kik ő vele valának, a halfogás miatt, a melyet fogtak; Hasonlóképen Jakabot és Jánost is, a Zebedeus fiait, a kik Simonnak társai valának. És monda Simonnak Jézus: Ne félj; mostantól fogva embereket fogsz. És a hajókat a szárazra vonván, elhagyák mindenöket és követék őt." (Lk 5, 1-11)

Amikor ezt a történetet olvastam, két gondolat ragadott meg. Az egyik, hogy Istennél semmi sem lehetetlen, a másik az engedelmesség amelyet Péter tanúsított Jézus iránt.

Péter valószínűleg tapasztalt halász lehetett és annak ellenére, hogy egész éjszaka nem fogtak semmit, Jézus Krisztus szavára mégis ismét halászni kezd és nagyon sok halat fognak. Emberileg úgy tűnt, hogy már nem lehet halat fogni, hogy a tapasztalt halászok szakmájukban jártasok lehettek és mégis amikor Jézus szavának engedelmeskedtek hallal telt meg a hálójuk.

Sokszor mi is vagyunk úgy, hogy az Írás tanításait, Jézus szavait megtartani túl nehéznek gondoljuk. Sokszor esélyt sem adunk, meg sem próbáljuk azokat betartani. Például azt a tanítást, hogy szeretni az ellenségeinket, vagy megbocsájtani azoknak akik ellenünk vétkeztek. Meg se próbáljuk, mert büszkeségünk nem engedi, vagy azt várjuk, hogy a másik tegye meg helyettünk. Egy másik példa pedig, hogy ne aggodalmaskodjunk a következő nap felől. Milyen nehéz nem aggodalmaskodni. Ezeket megtartani néha, mind olyan lehetetlennek tűnnek.
Pedig a fenti példa is bizonyítja, hogy Jézus amit mond az mind úgy van. Péternek is lehetetlennek tűnt hogy halat fogjanak, de Jézus szavára engedett és a háló megtelt hallal.

Engedelmeskedjünk Jézus Krisztus tanításának, ne csak hallgatói legyünk az Igének, hanem megtartói is.

Megbocsátás.

"És ímé valami férfiak ágyon egy embert hozának, a ki gutaütött vala; és igyekezének azt bevinni és ő elébe tenni. De nem találván módot, hogy a sokaság miatt mikép vigyék őt be, felhágának a háztetőre, és a cseréphéjazaton át bocsáták őt alá ágyastól Jézus elé a középre. És látván azoknak hitét, monda: Ember, megbocsáttattak néked a te bűneid. Az írástudók pedig és a farizeusok elkezdének tanakodni, mondván: Kicsoda ez, a ki ily káromlást szól? Ki bocsáthatja meg a bűnt, hanemha egyedül az Isten? Jézus pedig észrevévén az ő tanakodásukat, felelvén, monda nékik: Mit tanakodtok a ti szívetekben? Melyik könnyebb, azt mondani: Megbocsáttattak néked a te bűneid; vagy azt mondani: Kelj fel és járj? Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma e földön megbocsátani a bűnöket, (monda a gutaütöttnek): Néked mondom, kelj fel, és fölvévén nyoszolyádat, eredj haza! És az rögtön felkelvén azok szemeláttára, fölvevé a min feküdt, és elméne haza, dicsőítvén az Istent. És az álmélkodás elfogá mindnyájukat, és dicsőíték az Istent, és betelének félelemmel, mondván: Bizony csodadolgokat láttunk ma!" (Lk 5, 18-26)

Amikor ezt a történetet olvastam két gondolat ragadott meg.

Az egyik azoknak a hite akik a beteg embert Jézushoz vitték. Semmi nem állhatott az útjukban, sem a tömeg, sem a falak. Hitték, tudták, hogy Jézus beteg hozzátartozójukat megtudja gyógyítani.

Mi tudunk-e így haladni, közeledni Jézus Krisztus felé? Tanuljunk meg csak Benne bízni és ne engedjük hogy bármi is meggátoljon abban, hogy Jézus felé haladjunk. Imádkozzunk hogy legyen erőnk járni azon az úton amely Jézushoz, a mi Megváltónkhoz vezet.

A másik Jézus Krisztus csodája. Az ahogy meggyógyítja a beteg embert. Nem csak fizikai gyógyulásról van szó, nem csak a betegségből gyógyít meg Jézus, hanem a bűneinktől is megszabadít.
A beteg ember meggyógyulva, bűneire bocsánatot kapva elmegy és dicsőíti Istent!

Isten azért, hogy a bűneinktől megszabadítson, a mi megváltásunkért a Szent Fiát adta. Milyen nagy szeretet és kegyelem ez!

Adjunk hálát Istenenk a kegyelméért, megbocsátásáért, szeretetéért.