Bízni Istenben

"És Jerikóba érkezének: és mikor ő és az ő tanítványai és nagy sokaság Jerikóból kimennek vala, a Timeus fia, a vak Bartimeus, ott üle az úton, koldulván.És a mikor meghallá, hogy ez a Názáreti Jézus, kezde kiáltani, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! És sokan feddik vala őt, hogy hallgasson; de ő annál jobban kiáltja vala: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! Akkor Jézus megállván, mondá, hogy hívják elő. És előhívják vala a vakot, mondván néki: Bízzál; kelj föl, hív tégedet. Az pedig felső ruháját ledobván, és felkelvén, Jézushoz méne. És felelvén Jézus, monda néki: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? A vak pedig monda néki: Mester, hogy lássak.Jézus pedig monda néki: Eredj el, a te hited megtartott téged. És azonnal megjött a szemevilága, és követi vala Jézust az úton." (Mk 10, 46-52)

Bartimeus kérését meghallgatja Jézus, vissza adja szeme világát, meggyógyítja vakságát.
Amikor ezt a részt olvastam egy gondolat ragadott meg: Bartimeusnak fontos volt, hogy lásson és ezt Jézus tudta. Meghallgatja kérését és meggyógyítja.

Az emberek tiltani akarták Bartimeust, hogy hagyja békén Jézust, de ő nem ezt tette, hanem könyörgött, kiáltott Jézus segítségért. Jézus pedig meghallgatta.

Tudunk-e mi így könyörögni a mi urunkhoz? Oda tudjuk vinni a mi kéréseinket Ő hozzá?

Bartimeus tudta, hogy rajta senki más nem segíthet csak a Megváltó!
Mi is bátran vigyük Isten elé kéréseinket, még akkor is ha látszólag nincs rá megoldás, mert Istennél semmi sem lehetetlen!

Bartimeus követi Jézust az úton, mert az az ember aki megtapasztalja Jézus Krisztus szeretetét, csak követni tudja Őt,, az mindig Jézussal akar lenni!

Nyugodalmat találni.

"Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket." (Mt 11, 28)

Milyen csodálatosak Jézusnak ezen szavai is. Nála meglehet pihenni, lelehet tenni a terheket, ha elfáradtunk.

Sokszor érezzük úgy, hogy lelkileg belefáradtunk a mindennapokban, hogy az erőnk már elfogyott, hogy túl nehezek a feladatok, hogy elfáradtunk. Ilyenkor is mehetünk a mi Megváltó Urunkhoz. Jézus Krisztusra mindig számíthatunk.

Jézus tudta és tudja, hogy néha nehéz a mi életünk, hogy néha megtorpanunk, kimerülünk. Ezért is hív bennünket, mert szeret, mert Nála nyugodalmat lehet találni!

Ne aggodalmaskodjunk.

"Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet? Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál?
Kicsoda pedig az közületek, a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy araszszal?
Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak; De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy. Ha pedig a mezőnek füvét, a mely ma van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek?
Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek. Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja." (Mt 6, 25-34)

A mai anyagi világban, hajlamosak vagyunk többet gondolni az anyagiakra, arra hogy mindenünk meglegyen, hogy ne szenvedjünk hiányt.

Sokszor az anyagiak kerülnek az első helyre, és az imádkozás, a hitéletünk háttérben szorul. Aggodalmaskodásunk kihat az élet minden területére így néha csak a pénzre és más földi javakon jár az eszünk.

Jézus a hegyi beszédnek ebben a részében arra figyelmeztet hogy ne aggodalmaskodjunk, mert az Úrnak gondja van mi reánk. Keressük inkább az Istennek az országát és mindezek megadatnak nékünk.

Tanuljunk meg Istenben bízni a mi életünket teljesen az anyagiakkal és más aggodalmaskodásainkkal együtt az Ő kezébe letenni.