Hol van ami szívünk?

"Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják; Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.
Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is." (Mt 6, 19-21)

Amikor ezt a részt olvastam az jutott eszembe, hogy milyen sok időt töltünk el azzal, hogy a földi kincseket, anyagi biztonságot megszerezzük. Sokszor csak az anyagi javak megszerzésére koncentrálunk.

Jézus Krisztus pedig azt tanítja, hogy ne e világon halmozzunk fel vagyont, kincseket.
Inkább az Istennek országát keressük, Mennyei kincseket gyűjtsünk. Milyen nagy kincs az, hogy van nekünk Megváltónk, a mi Úrunk Jézus Krisztus.

Ne a földi kincsek keresésével legyünk elfoglalva, mert ha csak erre koncentrálunk, akkor a mi szívünk nem tud oda figyelni az igazi kincsre, a mi Úrunk Jézus Krisztusra. Mert ahogy Jézus tanít minket: ahol van a mi kincsünk, ott van a mi szívünk is!

Endelemsség

"És lőn, hogy mikor a sokaság hozzá tódult, hogy hallgassa az Isten beszédét, ő a Genezáret tavánál áll vala; És láta két hajót állani a vizen: a halászok pedig, miután azokból kiszállottak, mossák vala az ő hálóikat. És ő bemenvén az egyik hajóba, a mely a Simoné vala, kéré őt, hogy vigye egy kissé beljebb a földtől: és mikor leült, a hajóból tanítá a sokaságot. Mikor pedig megszünt beszélni, monda Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra. És felelvén Simon, monda néki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, még sem fogtunk semmit: mindazáltal a te parancsolatodra levetem a hálót. És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát keríték be; szakadoz vala pedig az ő hálójuk. Intének azért társaiknak, a kik a másik hajóban valának, hogy jőjjenek és segítsenek nékik. És eljövén, megtölték mind a két hajót, annyira, hogy csaknem elsülyedének. Látván pedig ezt Simon Péter, Jézusnak lábai elé esék, mondván: Eredj el én tőlem, mert én bűnös ember vagyok, Uram! Mert félelem fogta körül őt és mindazokat, a kik ő vele valának, a halfogás miatt, a melyet fogtak; Hasonlóképen Jakabot és Jánost is, a Zebedeus fiait, a kik Simonnak társai valának. És monda Simonnak Jézus: Ne félj; mostantól fogva embereket fogsz. És a hajókat a szárazra vonván, elhagyák mindenöket és követék őt." (Lk 5, 1-11)

Amikor ezt a történetet olvastam, két gondolat ragadott meg. Az egyik, hogy Istennél semmi sem lehetetlen, a másik az engedelmesség amelyet Péter tanúsított Jézus iránt.

Péter valószínűleg tapasztalt halász lehetett és annak ellenére, hogy egész éjszaka nem fogtak semmit, Jézus Krisztus szavára mégis ismét halászni kezd és nagyon sok halat fognak. Emberileg úgy tűnt, hogy már nem lehet halat fogni, hogy a tapasztalt halászok szakmájukban jártasok lehettek és mégis amikor Jézus szavának engedelmeskedtek hallal telt meg a hálójuk.

Sokszor mi is vagyunk úgy, hogy az Írás tanításait, Jézus szavait megtartani túl nehéznek gondoljuk. Sokszor esélyt sem adunk, meg sem próbáljuk azokat betartani. Például azt a tanítást, hogy szeretni az ellenségeinket, vagy megbocsájtani azoknak akik ellenünk vétkeztek. Meg se próbáljuk, mert büszkeségünk nem engedi, vagy azt várjuk, hogy a másik tegye meg helyettünk. Egy másik példa pedig, hogy ne aggodalmaskodjunk a következő nap felől. Milyen nehéz nem aggodalmaskodni. Ezeket megtartani néha, mind olyan lehetetlennek tűnnek.
Pedig a fenti példa is bizonyítja, hogy Jézus amit mond az mind úgy van. Péternek is lehetetlennek tűnt hogy halat fogjanak, de Jézus szavára engedett és a háló megtelt hallal.

Engedelmeskedjünk Jézus Krisztus tanításának, ne csak hallgatói legyünk az Igének, hanem megtartói is.

Bizonyságot tenni.

"Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat."(Mt 5,16)

Mi emberek sokszor úgy szeretünk jót cselekedni, hogy azt lehetőleg mások is lássák, és ha van mód rá ezért meg is dicsérjenek.

Jézus Krisztus pedig azt tanítja, úgy cselekedjünk jót, hogy ezért ne minket, hanem a mi Atyánkat dicsőítsék.
Kereszténynek lenni felelősség és feladat is, hisz úgy kell éljünk, hogy ne botránkoztassuk meg az embereket, hogy a mi életvitelünket látva vegyék észre azt, hogy jó Istenhez tartozni.

Azért imádkozzunk, hogy kis fények lehessünk ember társaink számára. Olyan legyen ami életünk, hogy azzal másoknak is bizonyságot tudjunk tenni arról, hogy mi Isten gyermekei vagyunk. Ezért pedig ne minket, hanem a mi Atyánkat dicsőítsék.

Kérjük Istent, hogy ebben segítsen meg minket!