Zákeus

"És bemenvén, általméne Jerikhón. És ímé vala ott egy ember, a kit nevéről Zákeusnak hívtak; és az fővámszedő vala, és gazdag. És igyekezék Jézust látni, ki az; de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt. És előre futván felhága egy eperfüge fára, hogy őt lássa; mert arra vala elmenendő. És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és monda néki: Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom. És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt. És mikor ezt látták, mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bűnös emberhez ment be szállásra. Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe. Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia. Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett. "
(Lk 19, 1-10)

Bizonyára már többször hallottuk, olvastuk ezt a történetet. Két dolgot szeretnék kiemelni ebből. Az első, Zákeus elszántsága, akinek alacsony termete nem jelentett akadályt abban, hogy lássa a Megváltót. A második pedig, hogy az aki találkozik Jézussal, akinek az életébe belép a Mester, annak az élete gyökerestől megváltozik.

Mit tanulhatunk meg ebből a történetből? Azt, hogy bármilyen akadályt érdemes leküzdeni a mi életünkben azért, hogy Jézussal lehessünk. Sokszor számtalan indokot hozunk fel arra, hogy miért nincs időnk imádkozni, Bibliát olvasni, templomba járni. Próbáljunk meg minden akadályt félre tenni és engedjük be a mi életünkbe Jézus Krisztust, engedjük hogy a mi házunk vendége legyen.

Zákeus élete megváltozik a Jézussal való találkozása után. Vagyona egy részét a szegényeknek adja, akitől valamit jogtalanul elvett, az helyett négyszer annyit ad vissza. A mi életünk is megváltozik, ha annak részese lesz Jézus.

Imádkozzunk, hogy nyitott szívvel tudjuk fogadni a mi életünkbe Jézus Krisztust!

"Szükséges dolog"

"Lőn pedig, mikor az úton menének, hogy ő beméne egy faluba; egy Mártha nevű asszony pedig befogadá őt házába. És ennek vala egy Mária nevezetű testvére, ki is Jézus lábainál leülvén, hallgatja vala az ő beszédét. Mártha pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban; előállván azért, monda: Uram, nincs-é arra gondod, hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak? Mondjad azért néki, hogy segítsen nékem. Felelvén pedig, monda néki Jézus: Mártha, Mártha, szorgalmas vagy és sokra igyekezel: De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik ő tőle." (Lk 10, 38-42)

A mai rohanó világunkban sokszor nem hagyunk elég figyelmet és időt a Isten igéjének.
Lekötnek a mindennapi terhek, feladatok, az anyagiak előteremtésért való küzdelem, hajsza.

Sokszor elmaradnak a csendes percek, amelyeket Ige olvasással, imádsággal kellene töltsünk.
Azt gondoljuk, hogy csak a munkánk eredménye által tudunk előre haladni, ki hagyjuk akaratlanul az Istennek szánt időt a mi életünkből. Néha munka gépekké válunk.

Mária és Mártha története pedig pont arra figyelmeztet, tanít minket, hogy a munka mellett Istenre, az Ő Igéjére is időt kell szánnunk. Fontos kell legyen az Istennel való kapcsolatunk, az Ige olvasása és megtartása, a hálaadás.

Földi javaink mulandóak, de a lelki kincsek nem.

Hisz az emberé a munka, de Istentől jön az áldás!