2011. március 5., szombat

Az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten!

Mózes a Sinai hegyén van Istennel. A nép eközben mivel Mózes már negyven napja volt távol tőlük elkezd bizonytalankodni és Árontól azt kérik hogy csináljon nekik öntött istent, Áron aranyborjút önt a nép pedig azt tiszteli és annak ül ünnepet.

Isten szól Mózesnek hogy mit tett a nép, Mózes pedig amikor ezt látja összetöri a két kőtáblát amelyeket Isten írt, a népet pedig megbünteti. Összetöri a borjút és annak aranyporát megitatja az emberekkel, háromezer embert öl meg Lévi fiaival ezen a napon.

Ezt követően Mózes az Úr kegyelmét, bocsánatát kéri.

Isten pedig megbocsájt ismét!
'Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú."(2 Mózes 34, 6)

Isten ismét kőtáblára írja a tíz parancsolatot, Mózes amikor ismét elhozza Istentől a parancsolatokat az ő arca ragyogott.

A nép Mózes vezetésével pedig teljesíti mindazt amit az Úr kért:
"És eljöve mindenki, a kit a szíve indíta, és a kit lelke hajt vala, és hozának áldozatot az Úrnak, a gyülekezet hajlékának készítéséhez, és annak minden szolgálatához, és a szent ruhákhoz valókat." (2 Mózes 35, 21)

Megépítik a sátort és elkészítenek mindent úgy ahogy az Úr elrendelte.
Ezt követően felhő borította el a sátrat:
"És a felhő befedezé a gyülekezet sátorát, és az Úrnak dicsősége betölté a hajlékot.
És Mózes nem mehete be a gyülekezet sátorába, mert a felhő rajta nyugovék, és az Úrnak dicsősége tölté be a hajlékot. És mikor a felhő felszáll vala a hajlékról, az Izráel fiai elindulának; így lőn egész utazásuk alatt. Ha pedig a felhő nem szálla fel, ők sem indulának el, míg csak fel nem szálla. Mert az Úrnak felhője vala a hajlékon nappal, éjjel pedig tűz vala azon, az Izráel egész háznépének láttára, egész utazásuk alatt.
"

Ez pedig jel is volt egyben Izráel fiai számára, mert csak akkor folyattatták az útjukat amikor a felhő felszállt a sátorról, amikor a felhő a sátoron volt akkor megszakították az vándorlásukat. Így volt ez egész vándorlásuk alatt.

Ezeket a részeket olvasva eszünkbe jut, hogy hányszor elfordulunk mi is Istentől, a mi életünkben hányszor van úgy hogy Isten helyett más dolgokat követünk, Isten tisztelete helyett a pénz, az élvezetek hajhászása lesz a fontos.
Próbáljunk jobban oda figyelni a mi életünkre, mindig Isten legyen az első helyen, soha semmi ne tántorítson el minket a mi kegyelmes Urunktól, Istenünktől.

Ezekből a részekből szembetűnik Isten kegyelme, jósága. Izráel népe megint eltér az Úr által megszabott rendtől sőt, egy aranyborjút, egy tárgyat kezdnek el tisztelni és Isten még is megbocsájt!
Milyen csodálatos Istennek ez a nagy kegyelme, szeretete! Legyünk hálásak Istennek, tanuljuk meg a mi Urunktól a megbocsájtást, a szeretetet. Legyünk megbocsájtóak mi is embertársainkkal, valamint Isten és az emberek iránt is legyünk szeretettel!