Izráel népe megérkezik Sinai pusztájába, a Sinai hegy tövéhez.
Isten beszél Mózessel és a néppel. Isten szövetséget köt a néppel, saját néppé teszi Izráel fiait.
"Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld. " (2 Mózes 19,5)
A nép elő kell készüljön az Istennel való találkozásra, nem érinthetik a hegyet.
Isten a Sinai hegyen beszél Mózessel a nép hallatára.
"És a kürt szava mindinkább erősödik vala; Mózes beszél vala és az Isten felel vala néki hangosan." (2 Mózes 19,19)
Isten elrendeli a 10 parancsolatot.
"És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván:
Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából.
Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.
Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek. De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.
Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.
Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.
Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat;
De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van;
Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.
Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked.
Ne ölj.
Ne paráználkodjál.
Ne lopj.
Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.
Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé. " (2 Mózes 20, 1-17).
A 10 parancsolatról már nagyon sok magyarázatot hallhattunk. Én két elemet szeretnék kiemelni.
Az egyik, hogy a parancsolatokat két nagy részre oszthatjuk: az első négy arról szól, hogyan kell az embernek viselkednie Isten iránt, az utolsó hat hogyan kell viselkednünk embertársaink iránt.
A másik amit ki szeretnék emelni az az, amit Isten mond magáról a második parancsolatban: "én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok"
Isten szerető Isten.
A parancsolatokat is az ember javára adja, az emberért adja, hogy az embernek jobb legyen.
Isten szeretettel közeledik az ember felé! Mi is szeretettel kell közelednünk Isten, ami Atyánk felé és embertársaink felé is.
Ha végig olvassuk a parancsolatok és elgondolkodunk azon, hogy ha minden ember azon lenne, hogy ezeket megtartsa mennyire szebb, jobb, békésebb és teljesebb lehetne ami életünk. Mennyi bajt, viszálykodást, ellenségeskedést, rosszindulatot elkerülhetnénk ha az Isten által adott útjelzők szerint élnénk, ha a parancsolatok betartására törekednénk és be is tartanánk azokat.
Mindig amikor a parancsolatokat olvasom eszembe jutnak Jézus Krisztus szavai is: "Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást."
A 20. rész végén Isten elrendeli, hogy az ember hogyan tisztelje őt amikor oltárt készít: földből készüljön, ha pedig kőből készül akkor az és ne faragott kőből, hogy az ember ne fertőzze meg az oltárt az által, hogy azt megfaragja valamint ne lépcsőn keljen azon felmenni, hogy az ember szemérme fel ne fedeztessen azon.
Isten parancsolatai által a mi életünk könnyebb, jobb, szebb lehet. Nem a mi szabadságunk korlátozására kaptuk ezeket!
Isten azt akarja, hogy ami életünket a szeretet és a tisztelet határozza meg. Szeretet és tisztelet Isten és embertársaink iránt!
