Izráel fiai megérkeznek Sin pusztájába és elkezdnek zúgolódni, hogy nincs mit egyenek.
Isten ismét hatalmát és gondviselését mutatja meg és ételt ad a pusztában is. Reggel kenyér gyanánt mannát és este a fürjeket hogy húst is kapjanak.
Ebből a részből megérthetjük azt is, hogy mi is a manna:
"reggel pedig harmatszállás lőn a tábor körűl.
Mikor pedig a harmatszállás megszűnék, ímé a pusztának színén apró gömbölyegek valának, aprók mint a dara a földön. A mint megláták az Izráel fiai, mondának egymásnak: Mán ez! mert nem tudják vala mi az. Mózes pedig monda nékik: Ez az a kenyér, melyet az Úr adott néktek eledelül."(2 Mózes 16, 13-15) "Az Izráel háza pedig Mánnak nevezé azt; olyan vala az mint a kóriándrom magva, fehér; és íze, mint a mézes pogácsáé." (2 Mózes 16, 31).
Isten rendelést is ad a manna fogyasztására. Mindenki annyit szedhet hogy jól lakjon az egész családja, de másnapra nem tehettek el. Aki eltett másnapra annak a mannája megromlott. A hatodik napon pedig kétszer annyit szedhettek, mert a hetedik a nyugalom napján nem lett manna. Azonban az amit hatodik nap félre a nyugalom napjára az nem romlott meg.
A mannából visznek az Úr elejébe is egy ómerrel,hogy az ne romoljon meg, majd elteszik, hogy Izráel fiai mindig emlékezzenek arra, hogy hogyan viselt gondot róluk Isten.
Ez a rész is több üzenetet hordoz a számunkra.
Mi is hányszor viselkedünk úgy mint az Izráel fiai, akik hamar elfelejtik azt, hogy Isten miképpen adott iható vizet nekik, és mihelyt ismét szükségük van valamire, jelen esetben az ételre már is zúgolódnak. Mi is sokszor elfeledkezünk Isten csodálatos gondviseléséről és mihelyt valami nem működik úgy ahogy mi szeretnénk már zúgolódunk.
Isten azonban kegyelme által akár csak Izráel fiaira a pusztában, ugyan úgy visel gondot rólunk is. Bármilyen nehézség is van a mi életünkben bízzunk Ő benne, mert mint gondviselő jó Atya mindig ott van velünk, gondot visel ránk.
Annak ellenére, hogy Isten megtiltja hogy a hatodik nap kivételével mannát tegyenek el a másik napra, néhányan mégis tartalékolnak. Az eltett manna pedig meg romlik.
Ennek az üzenete az, hogy Isten minden nap gondot visel rólunk. Ma, holnap és mindig!
