"És Jerikóba érkezének: és mikor ő és az ő tanítványai és nagy sokaság Jerikóból kimennek vala, a Timeus fia, a vak Bartimeus, ott üle az úton, koldulván.És a mikor meghallá, hogy ez a Názáreti Jézus, kezde kiáltani, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! És sokan feddik vala őt, hogy hallgasson; de ő annál jobban kiáltja vala: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! Akkor Jézus megállván, mondá, hogy hívják elő. És előhívják vala a vakot, mondván néki: Bízzál; kelj föl, hív tégedet. Az pedig felső ruháját ledobván, és felkelvén, Jézushoz méne. És felelvén Jézus, monda néki: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? A vak pedig monda néki: Mester, hogy lássak.Jézus pedig monda néki: Eredj el, a te hited megtartott téged. És azonnal megjött a szemevilága, és követi vala Jézust az úton." (Mk 10, 46-52)
Bartimeus kérését meghallgatja Jézus, vissza adja szeme világát, meggyógyítja vakságát.
Amikor ezt a részt olvastam egy gondolat ragadott meg: Bartimeusnak fontos volt, hogy lásson és ezt Jézus tudta. Meghallgatja kérését és meggyógyítja.
Az emberek tiltani akarták Bartimeust, hogy hagyja békén Jézust, de ő nem ezt tette, hanem könyörgött, kiáltott Jézus segítségért. Jézus pedig meghallgatta.
Tudunk-e mi így könyörögni a mi urunkhoz? Oda tudjuk vinni a mi kéréseinket Ő hozzá?
Bartimeus tudta, hogy rajta senki más nem segíthet csak a Megváltó!
Mi is bátran vigyük Isten elé kéréseinket, még akkor is ha látszólag nincs rá megoldás, mert Istennél semmi sem lehetetlen!
Bartimeus követi Jézust az úton, mert az az ember aki megtapasztalja Jézus Krisztus szeretetét, csak követni tudja Őt,, az mindig Jézussal akar lenni!
