"És kimenvén Jézus nagy sokaságot láta, és megszáná őket, mert olyanok valának, mint a pásztor nélkül való juhok. És kezdé őket sokra tanítani.
Mikor pedig immár nagy idő vala, hozzámenvén az ő tanítványai mondának: Puszta ez a hely, és immár nagy idő van: Bocsásd el őket, hogy elmenvén a körülfekvő majorokba és falvakba, vegyenek magoknak kenyeret; mert nincs mit enniök. Ő pedig felelvén, monda nékik: Adjatok nékik ti enniök. És mondának néki: Elmenvén, vegyünk-é kétszáz pénz árú kenyeret, hogy enni adjunk nékik?
Ő pedig monda nékik: Hány kenyeretek van? Menjetek és nézzétek meg. És megtudván, mondának: Öt, és két halunk. És parancsolá nékik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként a zöld pázsitra. Letelepedének azért szakaszonként, százával és ötvenével. Ő pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy tegyék azok elé; és a két halat is elosztá mindnyájok között. Evének azért mindnyájan, és megelégedének; És maradékot is szedének fel tizenkét tele kosárral, és a halakból is. A kik pedig a kenyerekből ettek, mintegy ötezeren valának férfiak. "
(Mk 6, 34-44)
Bizonyára már több igemagyarázatot olvastunk, hallottunk a fenti történetről, amikor Jézus megvendégel öt ezer embert öt kenyérből és két halból.
Ebben a bejegyzésemben egy dolgot szeretnék kiemelni, még pedig azt, hogy Istennél semmi sem lehetetlen.
Jézus, miután befejezte a tanítást, azt mondja a tanítványoknak, hogy adjanak enni az embereknek. Azok csodálkozva, talán kételkedve kérdezik meg hogy "Elmenvén, vegyünk-é kétszáz pénz árú kenyeret, hogy enni adjunk nékik?"
Jézus erre megkérdezi, hogy mennyi kenyerük van, amire jön is a válasz, hogy öt kenyér és két hal. Jézus hálát ad, elosztja a kenyereket és a két halat, és mindenki jól lakik, sőt még meg is marad tizenkét kosárral.
Igen, mert Istennél semmi sem lehetetlen! Sokszor van úgy a mi életünkben, akár anyagiakra nézve is, hogy kilátástalannak látjuk helyzetünket, aggódunk a mindennapi betevő felől, nem tudjuk, hogy hogy lesz holnap.
A fenti történet azonban tanít minket, hogy Istennek gondja van ránk, gondja van arra, hogy mindennap meg legyen a mi testi, lelki táplálékunk is. Tanuljuk meg a mi életünket teljesen Isten kezébe letenni, próbáljunk meg nem aggodalmaskodni, mert a mi Urunknak gondja van mi reánk! Legyünk hálásak a mi gondviselő Istenünknek az Ő Áldásaiért!
