1 Mózes 32-33
Ez a két rész Jákób útját meséli el miután elválik az apósától.
Jákób fél az Ézsauval való találkozástól, elővigyázatossági lépéseket tesz: ketté választja a vele lévő nyájat, ajándékokat küld testvérének. Elővigyázatossága mellett, Istenhez fordul segítségül.
Mi is megtanulhatjuk ezt Jákóbtól: bármilyen helyzetben kérjük Isten segítségét.
Jákób miközben várja a napot, hogy Ézsauval találkozzon, Istennel küzd meg. Isten más nevet ad neki:
"Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek".
Végül elérkezik a pillanat amikor a két testvér találkozik:
"Ézsaú pedig eleibe futamodék és megölelé őt, nyakába borúla, s megcsókolá őt, és sírának."
Sirnak a testvérek örömükben. A történtek ellenére örvendnek egymásnak.
Milyen sok ember van ma is aki nem beszélget vagyon miatt, sértődöttségből, gőgből vagy egy maréknyi pénz miatt a testvérével, felebarátjával. Pedig a szeretet mindennél erősebb.
Tudjunk megbocsájtani, ha úgy érezzük túl erős a büszkeségünk, kérjük Istent, hogy adjon erőt nekünk kezet nyújtani a haragosunknak, ne mindig a másiktól várjuk hogy megtegye a kezdő lépést.
A történet végén Jákób földet vesz magának Kánaán földjén, Sekhem városa előtt, ahol oltárt is épít.
