2010. november 1., hétfő

Kitartás.

1 Mózes 29

Jákób folytatja az útját napkeletre, megbizonyosodva a felől, hogy Isten vele van és megőrzi, hisz az álmában kapott kijelentésben Isten biztosítja erről.

Milyen csodálatos az hogy Jákób így indulhat tovább az útján, hogy Isten vele van és megőrzi.
De mi is így indulhatunk utainkra, életünket ezzel a biztonság tudattal élhetjük, ha csak Istenben bízunk. Ő velünk van.

Jákób megérkezik egy kúthoz ahol találkozik anyja testvérével és annak lányával.

"Megszereti vala azért Jákób Rákhelt"

Elmondja őszintén a történteket és beleszeret Lábánnak, a kisebbik lányába Rákhelbe. Szolgálni kezd Lábánnál Rákhelért hét évig, de az esküvőnapján a nagyobbik lányt adják hozza, Leát.
Jákób azonban felvállal újabb hét évet csak hogy megkapja feleségül azt is akit szeret, Rákhelt.

Jákób példája azt mutaja, arra tanít, hogy szerelmünkért sokszor fel kell vállalni bizonyos terheket. De ha valakit igazán szeretünk, akkor az a személy mindennél fontosabb lesz számunkra, úgy ahogy összességében Jákób is 14 évet dolgozott, szolgált Lábánnnak Rákhelért.

Jákób feleségei atyjuktól egy egy szolgálólányt is kapnak maguk mellé. Mivel Jákób Rákhelt szerette jobban, ezért Lea megvetett sorsban került. Isten látja ezt, ezért gyerekeket ad neki, négy fiú gyermeket szül. Rákhel méhét pedig bezárja Isten.

A történet ezen része arra tanít bennünket, hogy ne legyünk lenézőek másokkal semmilyen oknál fogva. Mindenkit úgy fogadjunk el amilyen.