1 Mózes 12-15
Ábrámot megáldja az Isten és ígéretet tesz neki, hogy megsokasítja nemzetségét, valamint arra szólítja fel, hogy menjen arra a földre amelyet Ő mutat neki.
Ábrám engedelmeskedik.
Ábrámnál fontos elmondani, azt amit az előző (11. rész) kiemel. Annak ellenére, hogy felesége, Szárai, magtalan mégis vele marad. Az Úrban bízva éli életét. Ez ma is sok házaspárnak figyelmeztető jel. Ha nem lehet gyerekünk ez nem lehet ok a másik elhagyására.
Fontos a mi életünkben, hogy hogyan viszonyulunk Istenhez, tudunk-e engedelmeskedni feltétel nélkül. Ábrám elindul, elhagyja a szülőföldjét, a szüleit.
Isten vele van minden élethelyzetben.
Ábrám egyiptomi esete is ezt bizonyítja, abban a helyzetben amikor a fáraó csaláson fogja nem öli meg, hanem nagy bőségben elengedi.
"Ábrám pedig igen gazdag vala barmokkal, ezüsttel és aranynyal."
Ábrám gazdagságának ezen szerzése érdekes, hisz vagyonát felesége húgaként való eladásából kapja.
Isten nem engedte, hogy Szárai az egyiptomi fáraó felesége maradjon, csapással veri meg az egyiptomi vezetőt, aki felismeri a helyzetet és vissza adja Szárait.
Sokszor mi is így vagyunk. Isten olyan módon segít meg bennünket amelyeket nem is gondolnánk. Ilyenkor szerencsének, ravaszságnak mondjuk sikerünket, holott ezek Istennek köszönhetőek.
Azoknak az embereknek az élete, akik Istenben bíznak, a leglehetetlenebb helyzetben is jóra tud fordulni. Mindenki logikája azt súgná, hogy a fáraó Ábrámot megkellet volna ölnie mert becsapta őt. De nem ez történik, hanem Ábrám és felesége gazdagságban távoznak Egyiptomból.
Ábrám hála jeléül áldozatot mutat be Istennek. Látja Isten cselekedetét az ő életében. Mi tudunk-e hálát adni Istennek, szoktunk köszönetet mondani jó téteményeiért?
Ábrám és családja vagyona annyira megnövekedik, hogy ugyanazon a területen nem férnek el, ezért elválnak, más-más területre mennek.
"Ne legyen versengés közöttem és közötted, se az én pásztoraim között és a te pásztoraid között: hiszen atyafiak vagyunk."
Ami fontos, hogy közös elhatározásból, a konfliktusok elkerülése végett teszik ezt. Hisz a Szentírás említi, hogy a két testvér pásztorai között már versengés támadott.
Mi tudunk ilyen döntéseket hozni? Tudunk a konfliktusos helyzetben leülni beszélgetni és megoldást találni? Ábrám és testvére, Lót tudott.
Mai világunkban hányszor látjuk, hogy testvér nem beszélget testvérrel, haragszanak egymásra, évekig nem találkoznak. Pedig Isten nem ezt akarja. Tanít bennünket Ábrám és Lót esetén keresztül is, hogy sokszor egy baráti, testvéri beszélgetéssel elkerülhetjük a konfliktusokat, az évekig tartó haragos állapotokat.
Ábrám Kánaán földjét választja míg Lót a Jordán mellékét egész Sodomáig . Sodoma lakosai bűnösök és gonoszak voltak Isten előtt.
Isten ismét megáldja Ábrámot és ígéretet tesz másodszor is neki, hogy nagy néppé teszi, most a föld porának sokaságához hasonlítja Isten Ábrám jövendőbeli utódainak számát. Ábrám Mamré tölgyesében, Hebronban oltárt épít és ismét áldozatot mutat be Istennek.
Időközben Sodoma, Gomora királyai háborúba keverednek más királyokkal (Élám, Gójim, Sineár, Élaszár területek királyaival)és elveszítik a csatát. Így Sodoma és Gomora népe fogságba kerül, velük együtt Lót is és elhurcolják őket.
Ábrám mikor ezt meghallja testvére segítségére siet egy 318 főből álló csapattal és kimenti Lótot és háza népét a foságból.
"Melkhisédek pedig Sálem királya, kenyeret és bort hoza; ő pedig a Magasságos Istennek papja vala.
És megáldá őt, és monda: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentől, ég és föld teremtőjétől."
Hazafele egy pap, akit a a Szentírás Magasságos Istenek papjának nevez, megy vele szemben Melkhisédek, aki Sálem királya is egyben. Ez a pap megáldja Ábrámot és tizedet ad mindenből. Ez a pap ugyanazt az Isten imádja mind Ábrám, hisz az ég és a föld Teremtőjének nevezi az Úrat és a Magasságos Istennek. Később is találkozunk hivatkozást erre a papra.
Sodoma királya is akar adni tizedet de Ábrám nem veszi el, hanem csak a vele lévő legények részét fogadja el.
A 15. részben Isten ismét megáldja és ígéretet tesz Ábrámnak látomás formájában.
Most a csillagok számának sokaságához hasonlítja Ábrám utódainak számát, akik megszámlálhatatlanul sokan lesznek, akár csak a csillagok.
Először teszi fel Ábrám a kérdést. Hogyan lehet neki gyereke hisz magtalan. Isten azonban biztosítja, hogy fia lesz.
"És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul."
Ábrám hitt az Úrnak. Mi tudunk hinni a Jó Isten ígéreteinek, akkor is ha azok be teljesíthetetlennek tűnnek? Eltudjuk fogadni azt, hogy az amit a mi elménk logikánk szerint lehetetlen, az Istennél lehetséges? Isten hányszor mutatja meg a mi életünkben, hogy a kilátástalan éltejhelyzetekben is megsegít.
Nekünk is hinnünk kell Istenben, de teljesen, feltétel nélkül. Olyan hit kell legyen amely feltétel nélkül elhiszi azt amit Isten ígér, mond.
Isten a földet ahol van Ábrám, azt is neki adja.
Ábrám bizonyságot kér, hogy a föld valóban az övé lesz. Isten megadja neki:
"mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között."
Igen mert Isten ismer minket, tudja, hogy néha az eszünk vezet, néha a mustármagnyi hitünk is hiányzik.
Isten a bizonyság előtt elmondja, hogy Ábrám nemzetségének nehéz sorsa is lesz (400 éves fogság) de Ábrám békességben fog meghalni.
Isten szövetséget kötött Ábrámmal e napon.
