1 Mózes 6-9
Isten meghatározza az ember maximális életét 120 évre.
Említés történik az óriásokról akiknek kilétét meg is magyarázza a Szentírás:
"Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak."
Ezek az emberek tehát valószínűleg nem méretüknél fogva voltak óriások, azaz nagyon magas emberek, hanem hatalmasok és híres, neves emberek voltak.
"És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz.
Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék az ő szívében."
Isten az ember gonoszsága miatt bánkódik, ezért elhatározza, hogy elpusztítja az élővilágot.
"Noé kegyelmet talála az Úr előtt.
Noénak pedig ez a története: Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé."
Isten nem pusztítja el azt aki igaz ember és aki Istennel jár. Noé ilyen ember volt.
Sokszor életünk folyamán elégtelenek vagyunk, panaszkodunk, ha valami nem úgy alakul ahogy azt szeretnénk, de mi Noéhoz hasonlóan hűségesek vagyunk-e Istenhez? Vagy csak azt szeretnénk, hogy Ő mindig kivegyen a bajból, megoldja problémánkat, de mi "nem járunk Istennel". Isten azt szeretné ha vele járnánk.
Isten fontos küldetéssel bízza meg Noét: készítsen bárkát és minden élőlényből vigyen be a bárkába.
A bárka leírása pontos. Igen, mert Isten ha feladatot bíz ránk és mi azt elfogadjuk, akkor minden az Ő tervei szerint alakulnak. Minden precízen el van tervezve.
Többször van úgy életünk folyamán, hogy ha visszatekintünk a múltba, rá jövünk, hogy minden nehéz helyzetből Isten milyen szépen kihozott. Mert Istennél nincsenek véletlenek, minden Isten akarata szerint van. Ő akarja és úgy lesz.
"És úgy cselekedék Noé; a mint parancsolta vala néki Isten, mindent akképen cselekedék."
Elkövetkezik az özönvíz, negyven nap és éjszaka esett az eső, 150 napig teljesen víz borította földet: "És erőt vevének a vizek a földön, száz ötven napig."
Minden elpusztul csak Noé és családja, valamint a vele lévő élőlények élték túl. A bárka megfeneklik az Ararát hegyén és a galamb vissza nem téréséből megtudják a bárkában lévők, hogy vége az özönvíznek. Isten parancsára elhagyják a bárkát.
"És oltárt építe Noé az Úrnak, és vőn minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és áldozék égőáldozattal az oltáron.
És megérezé az Úr a kedves illatot, és monda az Úr az ő szívében: Nem átkozom meg többé a földet az emberért, mert az ember szívének gondolatja gonosz az ő ifjúságától fogva; és többé nem vesztem el mind az élő állatot, mint cselekedtem.
Ennekutánna míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szünnek. "
Noé első dolga, hogy áldozatot mutat be az általa épített oltáron Istennek.
Isten elhatározza, hogy többet nem pusztítja el földet özönvíz által az ember szívének gonoszsága miatt. Megáldja Nóét és a vele lévőket.
Isten az emberrel kötött szövetsége pecsétjeként a szivárványt helyezi az égre.
Nóé földművelő lesz, de ő sem tökéletes, megrészegedik a bortól és meztelenül feküdt a sátrában.
Egyik fia, Kanaán, ezt látva elmondja a többieknek, de a másik két testvér háttal mennek be, letakarják atyjukat, hogy ne lássák annak mezítelenségét. Nóé amikor megtudja, megátkozza kisebbik fiát és megáldja a másik két fiát (Khám és Jáfet).
Tanulság számunkra is: ne kérkedjünk mások hibájával, inkább segítsünk annak, illetve tiszteljük szüleinket akkor is ha nem mindig helyesen cselekednek.
