1 Mózes 22
"Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, a melyet mondándok néked."
Azt gondolom mindenki számára ismerős ez a történet amikor Isten Ábrahámot arra kéri, hogy áldozza fel Izsákot, az ő fiát.
Ábrahám azonban nem tiltakozik, amikor útközben fia megkérdezi hogy hol az égő áldozati állat, még akkor sem.
Ő, ha Isten ezt kérte tőle, akkor megteszi. Izsák már megkötözve az oltáron van, Ábrahám kezében a kés, de Isten nem engedi meg hogy Ábrahám megtegye.
Isten látja, hogy Ábrahám hite mennyire nagy, hogy Isten parancsát minden körülmények között végrehajtaná, még akkor is ha fiát kell feláldoznia.
A történetből nagyon sok mindent megtanulhatunk: először is azt, hogy Isten néha próbára teszi az ember hitét, megtanulhatjuk, hogy Isten nem kér emberáldozatot, tudta, hogy Ábrahámnak milyen nagy fájdalom lehetett az, hogy elveszítheti fiát.
Ábrahámtól megtanulhatjuk a feltétel nélküli hitet, az engedelmeskedést.
Isten ígéretet tesz, hogy nagy néppé teszi Izsákot, Ábrahám áldozatot mutat be Istennek, azt a kost amelyet mutatott neki az Úr, és elnevezi a helyet: "Az Úr hegyén a gondviselés"-nek.
A rész azzal fejeződik be, hogy Ábrahám hírt kap, hogy testvére Nákhór családja is gyarapodik.
A történetet olvasva önkéntelenül is eszünkbe jut az, hogy Isten az Ő Fiát feláldozta értünk. Milyen nagy cselekedet és áldozat ez. Ábrahámnak nem engedte ezt meg, de Ő maga megtette ezt az emberekért:
"Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."(Jn 3, 16)
